Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Domokos Tamás: A farkas egykori előfordulása a Körös-Berettyó-völgyében

Natura Bekesiensis 8. R farkas egykori előfordulása a Körös-Berettyó-uülgyében

1 Domokos Tamás Beuezetés, módszer A földrajzi nevektől kezdve, a természettudományok sok-sok ágán keresztül a néprajzig terjedő ívben, gyakran találkozhatunk a farkassal, mint névadóval, vagy mint az emberi tulajdonságok áttételes megjelenítőjével. A latin órák Aesopus fabulái közül még máig is emlékszem a Lupus et agnus (Farkas és a bárány) című mesére. A következőkben a „farkasos" földrajzi nevekről szólok, majd ezt követően néhány XVIII. és XIX. századból származó írásos farkas-emléket teszek közzé. Eredmények I. Felszíni alakzatok, tájelemek (fok, halom, sziget, dűlő, kert), jelzőjeként - a megye több településének bel- és külterületén - évszázadokon keresztül megőrződött az egykoron nagy számban élt ordas neve. Néhány kiragadott forrás (4-7.) alapján a következő települések környezetében találkozhatunk egy vagy több farkas jelzőjű helynévvel: Csabacsűd, Dévaványa, Doboz, Füzesgyarmat, Gyula, Gyulavári, Kétegyháza, Köröstarcsa, Szarvas, Szeghalom. Ha ezeket a településeket térképen megkeressük, kiderül, hogy a Körös-Berettyó vízrendszer szabályozásáig ezen helységek a farkasnak jó búvóhelyet biztosító mocsarak környezetében feküdtek. Nem véletlen, hogy a korabeli szóhasználatban nádi és réti farkas elnevezés dívott. II. Az előbb sorolt, szájhagyományok útján fennmaradt ismereteknél értékesebbnek, megbízhatóbbnak tekinthetjük a farkas előfordulásáról írásban rögzített, datált információkat (1-3.): 1. A megyei közgyűlés 1736-ban 72 , 1775-ben pedig 36 darab farkas-fej beszolgáltatásáról döntött. (Például Doboz községnek 1736-ban 3 darab fejet kellett beszolgáltatni.) 2. Az 1749-es év a nemes vármegye által irányított sáska- és farkasirtás éve volt. „A farkasok annyira elszaporodtak, hogy a dobozi és kígyósi határban világos nappal is minden tartózkodás és félelem nélkül fel s alá járkálnak, a pásztorok juhait majdhogy kézből is ki nem ragadják." „Aki a farkast agyonüti, a megye kasszájából 2 forintot kap, akár nagy, akár kicsi legyen a farkas." 3. 1812-ben a cs.kir. főherceg elrendeli, hogy a farkasokat lovas puskásokkal kell irtani. Főleg télen került erre sor, amikor a farkasok elszemtelenednek. 4. A dobozi uradalomban 1863-ban lelőtt, illetve megsemmisített kártékony vadak listáján 2 darab farkas is szerepel. (A farkasok lődíja, megegyezően a vadmacskákéval, 1 Ft-ra rúgott. Itt jegyzem meg, hogy a kóbor kutya és macska lődíja csupán 20 és 15 krajcár volt. Az árak rávilágítanak a farkas ritkaságára és egyúttal a veszélyességére is.) 5. 1890-ben Rossipál József dobozi föerdész (1887-ben Prágában földmérési, 1888-ban pedig Bécsben erdészeti akadémiai bizonyítványt szerzett!) farkasüldözés közben lábát töri, s idő előtt nyugdíjazzák. 1 Sterbetz István „Adatok a farkas (Canis lupus) Linnaeus, 1758 Békés megyei előfordulásáról" (Natura Bekesiensis, 5: 37-40.) munkájában preparátumok, néprajzi tárgyak elemzése és elbeszélők közlései, valamint saját élményei alapján idézi fel azokat a helyeket (Nagyszénás, Kondoros, Mezőhegyes, Szölőspuszta, Dévaványa), amelyekhez farkas előfordulás köthető. Jelen dolgozat, kiegészítés szándékával, írott források feldolgozását adja. 1 47