Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Kertész Éva: Békés megyei történeti kertek

Natura Bekesiensis 8. Békés megyei történeti kertek Kertész Éva Ezen írás időszerűséget az adja, hogy a Békés megyei kastélyokról, kastélykertekről, azok állapotáról igen régen jelent meg egy-egy összefoglaló cikk ill. tanulmány. Bauecker Alajos (1976) a szarvasi arborétum és a Békés megyei kastélykertek történeti adatai mellett, a kastélyok és a kastélykertek akkori állapotátjellemezte. Gál Imréné (1977) „Békés megyei kastélyparkok" címmel a kertek leírása mellett néhány kert állapotfelmérését és park rekonstrukciós tervét is elkészítette. Az előbb említett cikkeken kívül e témában született még egy igen jelentős feltáró munka Busa László ( 1987) tollából, a „Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényanyagának taxonómiai felmérése" címmel. E munka szintén jelentős történeti dokumentum anyagnak tekinthető. Az utóbbi húsz év történései azonban nem kerültek dokumentálásra. Fontos, hogy e téma újból a köztudat része legyen azért, hogy ismét fel tudjuk fedezni azokat az értékeket, amelyek Csipkerózsikaálmukat alusszák a tájban. A kastélyok és kastélykertek pedig ismét a békési táj megbecsült, felbecsülhetetlen értékű részeivé váljanak. Közel húsz éve a botanikai terepmunka részeként folyamatosan szemmel kísérhettem a kastélyok, kastélykertek állapotát, változását. Ez évben (2006) a kastélykerteket újból végigjártam, a mai állapotról fotódokumentációt készítettem, és lejegyeztem azokat a szembeszökő változásokat, amelyek eddigi ismereteimhez képest jelentős változást jelentettek. Néhány kertben igen szomorú kép fogadott, de akadt pozitív példa is. A Békés megyei kastélyok, kastélykertek első építési dátuma az 1700-as évek végére, és az 1800-as évek elejére tehető. Általában a kastély és a kert egy időben készült. A kastélykertek nagyságát az építtető anyagi helyzete és a természethez, környezethez való viszonya határozta meg. Kiterjedésük az egy-két hektártól negyven hektárig terjed. A kastélykertek területének jelentős hányada angol tájképi kert. A kertek építésénél szinte mindenhol felhasználták a természetes vegetáció lehetőségeit, az erdőssztyepp, ill. ártéri ligeterdő maradványokat. Több évszázados kocsányos tölgy (Quercus robur), ezenkívül kőris, gyertyán, szil és fehérnyár képviselik a helyi flórát. A tulajdonos gazdagságától, és növényszeretetétől függően a kerteket egzótákkal, más tájakról, földrészekről származó növényekkel egészítették ki. A kertek szakszerű telepítését és fenntartását főkertészek és kertészek biztosították. A kastélyok előtti franciakertek szép példáját láthatjuk a szabadkígyósi kastélykertben. A rongálás, és a nem megfelelő kezelés miatt azonban a gyönyörű franciakerteknek már csak alig felfedezhető romjait találjuk a pósteleki, a tarhosi és a csorvási kastélyparkokban. A második világháború illetve az azt követő birtokváltozás a kastélyok, kúriák életében és a kertekben is jelentős változást indítottak el. A körösladányi kastélyt kivéve a tulajdonosok 1944 végén elhagyták birtokaikat, és nyugatra menekültek. A kastélyokat kifosztották, lerombolták, a kerteket irtották, nem megfelelően vagy egyáltalán nem kezelték. Szerencsésebbnek bizonyultak azok a kastélyok és kertek, amelyek a háború után állami tulajdonbejegyzésre kerültek. A kastélyok iskolákká, gyermeknevelő intézetekké, termelőszövetkezeti vagy községi irodákká, és a falu közösségét szolgáló épületekké váltak. A második világháború utáni időszakokban a kastélyokkal, kertekkel kapcsolatos iratanyagok, tervek sok esetben eltűntek. A kertek fenntartására, szakszerű kezelésükre védelmük megszervezésére pénzügyi, szakmai védelmi támogatásukra nem volt lehetőség. Sokszor a szerencsésebb eset az volt, ha nem kezelték a parkot, mert így elkerülték az irtást, a fakivágást, vagy a szakszerűtlen telepítést. Az utóbbi két évtized a tapasztalatok alapján további jelentős kárt okozott. A rendszerváltás után következő újabb birtokváltozás, a Békés megyei