Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Deli Tamás: A Közép-Tisza egyik ártéri szakaszának terresztris malakológiai vizsgálata (Rákóczifalva)

Natura Bekesiensis В. jellegű volt a gyep (az alján már sok helyen magaskórós jellegű a társulás). A mintavételi helyek nagyjából középtájékon voltak kijelölve. Az itt megvizsgált foltokon a vegetáció többnyire jellegtelen képet mutatott. A területet kaszálták, gépi módszerrel. Több folton a kaszálás ellenére már megjelent a gyalogakác. A mintákból előkerült fauna első ránézésre eléggé kevertnek tűnt. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a malakológus héjakat határoz, és így az elhullott egyedeket is figyelembe veszi. Mivel itt ártéri területről van szó, az áradások során az uszadékkal bármely faj, bármely állapotú (élő, vagy akár kimosott fosszilis héj) egyede bárhol megjelenhet. Ezért akár vízi csigák is előkerülhetnek olyan helyről ahol legfeljebb csupán rövid ideig - 1-5 hét - van tartós vízborítás. A megoldást ilyen esetben az jelentheti, ha elsősorban a tömegarányokat vesszük figyelembe. Az Alföldön az ehhez hasonló élőhelyeken a Vallonia pulchella - Vertigo pygmaea faj együttes szokott tenyészni. Ehhez további, főleg nagy tűrőképességű vagy szárazságtűrő fajok szoktak keveredni. Az említett együttest itt is megtaláltam, igaz a Vertigo pygmaea nagyon ritkának bizonyult. Itt is él, de a szomszédos erdőkben jóval nagyobb számban tenyészett a Cepaea vindobonensis. Mintavételezés közbeni megfigyelések alapján, ez a faj a szikes gyep kivételével mindenhol él. Más kísérő fajt azonban nem találtam sem itt, sem máshol (pl.: Cochlicopa lubricella). Minden valószínűség szerint, főleg az intenzívebben kaszált és szárazabb szakaszokon - pl.: a gát tetején menő út szélén - a Chondrula tridens is él. Erre utal, hogy uszadékból több helyen előkerült. A további fajok inkább a szomszédos kubikerdőkből vagy telepítésekből származnak. A megtalált Perforatella rubiginosa és Zonitoides nitidus héjak, inkább csak uszadékból származhattak. Ezek a fajok legfeljebb a gátak belső alján lévő magaskórósokban és/vagy szegélyekben élhetnek még. Tisza menti erdők Tájképileg mindenképp a legértékesebb élőhely a kubikerdők vonulata a gátakkal párhuzamosan. Ezek igen jól tagolt élőhelyek. A probléma az, hogy az áradást követően a gödrökben sokáig megmarad a víz, de nyár derekára vagy még hamarabb teljesen kiszáradnak, így elvileg sem vízi, sem szárazföldi csigák számára nem nyújtanak igazán kedvező feltételeket. Ahol - valószínűleg - a kubikerdőt letermelték és talajrendezést végezve a gödröket eltüntették vagy nem is voltak, ott jelenleg nyárfa (Populus x canadensis) telepítések találhatók. A nyárfák középidősek, lombkoronájukjóval a cserjeszint fölött volt. Sűrű cserje vagy második lombkoronát alkotó fásszárúak szinte kivétel nélkül invazív fajokból álltak (Fraxinus pennsylvanicus, Amorpha fruticosa, Acer negundo) és csak elvétve lehetett találkozni őshonos fehér fűzzel (Salix alba). A talajon vékony avarréteg és több helyen a csigák számára jó élőhelyet nyújtó korhadó uszadék foltok (főleg vékony gallyak) voltak. A talajon az erdőművelés nyomai (barázdák) jól látszottak. Korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy ezek a telepítések figyelemre méltó csiga faunát szoktak produkálni, főleg ami az egyedszámokat illeti. Ezt a jelenséget a Felső-Tiszán, a Körösök mentén és a Maroson is tapasztaltam. A Tisza folyó közvetlen partján (itt magaspart) szintén húzódott egy puhafaliget jellegű erdősáv. A felső lombkoronát többnyire őshonos fafajok (Populus nigra, Populus alba, Salix alba), a második és esetleg a harmadik szintet azonban, a telepített nyarasokhoz hasonlóan invazív fásszárúak (főleg a Fraxinus pennsylvanica és Acer negundo) alkották. Leginkább a kubikerdőkhöz volt hasonló a vegetáció szerkezete, a talajszint viszont nem volt tagolt. Ami nagyon szembeötlött, hogy a talajszinten az avart vastag iszapréteg bo31