Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 7. (Békéscsaba, 2005)
Kertész Éva: A békéscsabai Széchenyi-liget története és tájkerti értéke
1875-ben Felbner Imre „műkertészt" bízták meg a munkálatok vezetésével, 9 és felépült egy kisebb üvegház és kerti lakás is. Lischka Lipót főkertész nevéhez fűződik a ligetben ma is megtalálható idős fák jelentős részének telepítése, aki negyven éven át (1898-1938) munkálkodott a város kertészetének megalapítása, a közterek, utcák fásítása és virágosítása érdekében. A főkertész a várostól viszonylag kevés fizetést kapott, de a növény többletet, amit megtermelt, szabadon értékesíthette. A pálmaház pálmái a tulajdonát képezték, amelyekért bérleti díjat fizetett a város (2. kép). A nagyobb városi események alkalmából ezekkel díszítették a Városháza udvarát, termeit. Az 1920-30-as évekre kialakult bokros, fás kert meghitt hangulatot árasztó, a városi közönség által igen látogatott hely lett. A ligetben öntözőhálózatot építettek, az öntözővizet az Élővíz-csatornából szivattyúzták. A Ligeti temető mellett hatalmas, öreg tölgyekből álló erdőcske állt a „Kiserdő", amit a második világháború után sajnos kivágtak. A ligetet a Kórház utca felől nyírfakerítés vette körül. A sörkert bal oldalán álló nyitott kis pavilonban térzenekar, az előtte levő virágos grupp körül (amit a kor divatjának megfelelően szőnyegnövényekkel és pálmákkal ültettek be) pedig korzó volt (3. kép). A ligetben tartották minden évben a gyerekek számára a Madarak és Fák Napját. Az öreg fákra Lischka Lipót madárodúkat szereltetett fel. A fák alatt nőtt sűrű bokrok a liget belsejét elzárták a város zajától. Az 1896-ban épült favázas kerti pavilon sajnos ma elhanyagolt állapotban van, pedig szép színfoltja lehetne városunknak. A szabadtéri színpad és mozi helyén, az árnyas, hatalmas tölgyfák, gesztenyefák alatt 1935-ben játszótér épült 10 . Itt volt egy ivókút a gyerekek számára, amelyhez az ivóvizet a Kossuth-téri kútból hordták hetenként. Az Esély Pedagógiai Központ jelenlegi épületének régi szárnya (amely szintén az ezernyolcszázas évek végén épült), a városi kertész lakása volt. (4. kép) Tőle jobbra, ahol ma egy szép páfrányfenyő {Ginkgo biloba) áll, idős ezüst- és lucfenyő csoport volt, előttük illatozó rózsakerttel, ami a Lischka család nyáresti pihenőhelyéül is szolgált (5. kép). A ma is meglevő Kolera-domb mellett egy halmon (ami valószínű szintén Kolera-halom lehetett), még a hatvanas években is megvolt egy szépen beültetett és gondozott sziklakert. Ma csak néhány öreg feketefenyő maradt meg a domb tetején. A Ligető temető érintésében a feketefenyő-csoport már létezett, és néhány idős ostor- és juharfa szintén. A kert útvezetése alapvetően az eredeti kertterv vonalát követte (1. ábra). Az egész liget bokros, meghitt volt. A kavicsos utak jól karbantartottak, öntözöttek voltak. A sörkert előtti grupp növényeit a kor divatjának megfelelően szőnyegnövényekkel és pálmákkal ültették be. A gazdasági kocsibejáró a kórházzal szembeni út volt. Az öreg tölgyfák alatt Lischka Lipót időszakos növény bemutatókat rendezett többek között kaktuszbemutatót (6. kép), amely a növényvilág szépségét, a szenvedélyes gyűjtőket, és a természet kifogyhatatlan formagazdagságát mutatta be az érdeklődőknek. 9 Ugyanaz 189/1875. A Népkert Bizottság jelentése: A Népkertbe műkertésznek Felbner Imre fogadtatott fel, aki eddig gróf Blankenheimnéi Bucsán kertészkedett. A kertben lakás és kisebb üvegház lesz részére felállítva. 10 BML. Békéscsaba város képviselőtestületeinek jegyzőkönyve. 3/1936.
