Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Kertész Éva: Müller Gézáról a gyula-városerdei emlékkiállítás kapcsán

Az 1930-as évek végéig még Geszt, Zsadány, Biharugra háromszögben levő puszta, ha nem is teljes mértékben, még megőrizte régi jellegét, és élte a maga életét.

9 Rajta ménesek, csordák, gulyák, juhnyájak legeltek. Tavasszal és ősszel vándormadarak (főként vízimadarak) tíz és százezrei találtak pihenőhelyet egyes fajok pedig fészkelőhelyet, vadászoktól alig háborgatva. A puszta még puszta volt, de már fonták a kötelét lélekharangjának. Az 1930-as évek elejétől a Tisza-uradalom nagy erdősítésbe kezdett azzal a gondolattal, hogyha földreformra kerül a sor az erdőket ki lehet vonni a földreform alól, esetleg az erdők közé ékelt mezőgazdasági területeket is. így egy évtized alatt az addig szinte erdőtlen tájon ezerkétszáz hold új erdő indult növekedésnek,

10 újabb változást hozva a táj életében. Életének e jelentős művéről, erdészeti munkáiról furcsamód írásaiban alig ejt szót, valószínű ez inkább a hétköznapok munkáját jelenthette számára. Az 1930-as évektől a Magyar Madártani Intézet külső munkatársaként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Geszt és Zsadány legelői, vízzel telt laposai, a biharugrai halastavak és azok környéke ma is fontos madárvonulási állomás. Müller Géza ezeken a területeken végzett madárgyűrűzéseket

11 öreg vizslája segítségével, amely mint mondta több mint hűséges kutya, vadásztárs is volt. Az 1940-44-es évek kiemelkedően csapadékosak voltak, és ez igen jó alkalmat adott a récefélék („vadkacsák") gyűrűzésére. Bár a háborús viszonyok nem igen kedveztek „ilyen békés" foglalatosságoknak, a Geszten gyűrűzött vadkacsákról néhány értékes adathoz jutott.

12 (11. kép). A tavak élővilága megfigyelésének sorában szintén első volt, és a látottakról pontos naplót vezetett. Ebben az időszakban nyolcvanhat madár fészkelését, és madárvonuláskor - alkalmi előfordulásként - további nyolcvanhét fajt figyelt meg.

13 A második világháborút követően (1953-tól), a Békés megyei Állami Erdőgazdaság erdésze volt, húsz éven át a Vésztői Erdészet vezetőjeként. Innen ment nyugdíjba 1972-ben. így továbbra is járhatta azokat az erdőket, amelyet nagyapja és édesapja ültetett. Még szemtanúja volt a két világháború között a grófi birtokokon a vadászatoknak a vadgazdálkodásnak, és később a vadásztársaságok fejlődésének. A két háború közötti időt az apróvadászat aranykoraként emlegetik.

14 A jó adottságokkal rendelkező nagybirtokosok (Wenckheim, Merán, Blanckenstein, Tisza grófok és a Kárászok), felismerték, hogy a vadgazdálkodás jövedelmező ágazat is lehet. Arisztokrata körökben divat lett a vadászat, bár ennek régebbi hagyományai is voltak. Ami soha vissza nem tér, az a vadgazdálkodás környezeti alapja. A jóformán teljesen természetes szaporulat útján, az 1920-as évek vége felé, olyan fácán és nyúlállomány alakult ki, hogy a Békés megyei vadállomány országos hírű lett. Nyugdíj felé közeledve vadászfegyverét már csak emlékként őrizgette, egyre inkább a vad- és természetvédelemre fordította energiáját. 1977-ben öreg napjaikra feleségével Egerbe költöztek. Időskori táj leírásaiban igyekezett emléket állítani a fiatal korában még háborítatlan természetnek és a 63