Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Kertész Éva: Müller Gézáról a gyula-városerdei emlékkiállítás kapcsán

Natura Bekesiensis - 6., Békéscsaba, 61-70. 2004. MÜLLER GÉZA ERDÉSZ EMLÉKÉRE RENDEZETT EMLÉKKIÁLLÍTÁS APROPÓJÁRA Kertész Éva Az Országos Erdészeti Egyesület és a Délalföldi Erdészeti Tájékoztató Központ (Gyula-Városerdő) 2003. júniusában Müller Géza tiszteletére emlékkiállítást rendezett, és Szeghalmon a valamikori fok-közi erdészház melletti erdőrészletben emlékoszlopot állított a békés megyei erdészek közössége. Müller Géza 1912. november 12-én született Vésztőn erdész családban (1. kép). A kiterjedt családban a férfiak mind erdészek voltak. Nagyapja, édesapja és nagybátyja a Vésztőhöz közeli fok-közi, vadasmegyeri és kárászmegyeri erdőkben voltak erdészek.

1 Benne élt abban a családi környezetben, ahol az erdő, a vad, a vadászat nemcsak mindennapos téma, de a megélhetés forrása is volt (2. kép). Mágorpuszta, a Fok-közi-erdő gyermekkori emlékeinek színterei voltak, a Holt-Sebes-Körös, vagy ahogyan az itteniek mondják a Tekerő, a vízszabályozások előtti világot idézte.

2 Medrének növényzete még „ősállapotú" volt. A medrét öreg fűzek, nyarak, kisebb erdők kísérték. A gazdag madárvilág, a vizek halbősége, a régi Sárrét, lassan a múltba veszett. A Fok-közi-erdő, amelynek erdésze a nagyapja volt, egy mesevilágból itt felejtett kiserdő,

3 melyet egyik felől a SebesKörös, másik oldalról a Holt-Körös szelt át (3. kép). Két szenvedélye volt a horgászat és a vadászat. A Holt-Körös, mindaddig míg medrét ki nem kotorták, halparadicsom volt.

4 1925-ben a Vésztő északi részét sújtó árvíz, amelyet végigélt, a szeme előtt még egyszer kirajzolta azokat a vízrajzi viszonyokat, amelyek a környéket régen jellemezték. A környezet azonban az ezerkilencszázas évek elejétől rohamosan változott. A gazdag növény- és madárvilág, a vizek halbősége, a régi Sárrét a múltba veszett (4. kép). Erdészgyakornoki éveit is otthon Vadasmegyeren, édesapja mellett töltötte. 1933-ban a Metternich Sándor féle hercegi uradalomban, Bajna erdőgazdasági irodájában folytatta pályafutását. Az elméleti és gyakorlati erdészeti mesterfogásokon kívül itt bontakozott ki számára a vadászatnak, és a vadászati kultúrának egy eddig számára ismeretlen új vetülete. Az erdőhivatalhoz német és osztrák vadászlapok is jártak, amelyekben híres festők vadfestményei, és szemet gyönyörködtető természetfotók is szerepeltek. Ekkor vált életének állandó részévé a vadfényképezés természetes környezetben, később szeretett tájainak megörökítése az akvarelljei és festményei által. A madárkitöméssel már akkor próbálkozott Csath András dobozi tanító e tárgyú könyvének útmutatása alapján. A preparálást később is folytatta. Igen sok szép, ma már ritka madarat tömött ki.

5 61