Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

A közbeeső években a megrekedő víztömeg hatására a kultúrtáj átalakult azzá az ősi mocsárvilággá, amely a folyószabályozások előtt lehetett. A Hajdúvölgy ismét mély vizű, mintegy 40 km-en át összefüggő morotvává változott. De nemcsak a vízborította területen okoztak változást a vadvizek. A felszínre törő talajvizekkel kisebb-nagyobb területeket szakított ki a száraz szántóföldekről. Mivel ezeket a vízzel-mocsárral határolt szigeteket nem lehetett megközelíteni gépekkel, elvadultak, rajtuk vízi és víztűrő növénytársulások éltek; táplálékot, búvóhelyet szolgáltatva az állatvilágnak. Az 1939 előtti években 16 emlős állat élt a területen, a belvizek idején számuk 2l-re emelkedett, majd a csatornázások során 4 faj tűnt el a területről. A vidra, vízicickány, pézsmapocok csak a vizes periódusban élt itt. A nyúl, őz és a kisemlősök egy átmeneti csökkenés után (a hideg tél miatt) gyorsan felszaporodtak, majd számuk ismét lecsökkent. A madarak esetében 1939 előtt 39 volt a területen fészkelők száma, a vizes években 75-re emelkedett, majd 1943 után számuk 38-ra esett vissza. Az átvonuló fajok száma 95 volt a belvizek előtti években, ez 132-re emelkedett, majd a visszaalakítás után számuk 123-ra redukálódott. A területnek normális körülmények között szinte ugyanaz maradt a fészkelő faunája, míg véletlen vendégként újabb és újabb fajok jelentek meg, melyeknek már egyszeri szereplése is növelte az átvonulok számát. A hüllő és kétéltű fajoknál a vizes évek 2 új faunaelemet eredményeztek, az eredeti 7 mellett. A belvizek után visszaállt az 1939 előtti állapot. Az egykor honos fajok száma többszörösére emelkedett a 3 év alatt. A halak közül eredetileg 4 faj volt található a Hajdúvölgyben. A belvizek idején 11 új faj jelent meg, majd a lecsapolások végeztével a halfauna 3-ra csökkent. 57