Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

A rendellenes időszak után a fajok száma az egykorinak megfelelően rendeződött vissza. E számokkal érzékelhető, hogy természetvédelmi szempontból mennyivel értékesebb volt a régi vízivilág. Ez a néhány esztendő is elég volt ahhoz, hogy a múlt állatvilágának gazdagságát ilyen rövid időszakra is jelentősen gyarapítsa. (Sterbetz I., 1965) A vízmennyiség további csökkenését eredményezte a természetes vízfolyások megszűnése. A folyó szabályozásakor a vízutánpótló ereket elrekesztették, majd a mezőgazdasági művelés során a területet beművelték. Ez történt a Szénás-érrel is. 1970-75 között medre még kivehető volt, melynek egy szakaszában vízfolyás is létezett. A víz részben csapadékból, részben az artézi kutakból származott. Tavasszal és ősszel a csapadék összegyíílt a mederben, mivel a szikes talaj nem szívta be a vizet. Az ér 500-600 m-en 30 m széles volt, majd csatorna formában még 3-4 km hosszan folyt. Miután elvesztette természetes víztáplálóit, fokozatosan kiszáradt, elhalt. De nemcsak a Szénás-érnek lett ez a sorsa; az Alföld számos ér- és patakrendszere végezte így. A vízminőség változásai A Mágocs-érnek is fontos tápláló forrásai voltak az artézi kutak. Orosháza környékén több majorság létezett. A majorságoknak önálló kútjaik voltak. Ezeket 1880-90 körül fúrták, belőlük állandóan folyt a víz. A felesleges vizet az érbe vezették el. Az 1930-40-es évek után a vízhozam már csökkenőben volt. A 80-as években már csak csordogáltak. A majorságok eltűnése után a kutakat betömték. Nagyszénás környékén 8 major szűnt meg, ezzel ismét jelentős vízutánpótlást vesztett el az ér. Tovább csökkent vízmennyisége, amikor a többszöri meder58