Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

is a házakat annyira megrongálták, hogy sok már összedőlt, sok pedig dűlőfélben vagyon." (Implom J., 1971) Ugyanakkor a Maros átlépve gátjait a Paulisi-érbe, majd Gyula felé öntött ki; még a Hajdú völgy főmedrében is állóvizet lehetett látni. A kiáradt víz sok halat vitt magával, ezért az elöntés bizonyára nem esőből származott, hanem a Maros vize volt. A folyók ármentesítés előtt szinte meder nélkül, szabadon kalandozhattak. A csekély esésű, eliszaposodott medrű, kellő magasságú parttal nem rendelkező folyók a fatörzsekkel eltorlaszolt medrében képtelenek voltak a nagyobb víztömeget a Tiszába szállítani. A megye szinte lefolyástalanná vált. Mivel a folyók között vízválasztók nem épültek ki, a víz átömlött a magasabb partok fölött is, és az ereken, fokokon át csaknem a fél megyét elárasztotta. Már kisebb áradáskor is az alacsony területek víz alá kerültek. A szabályozás nélkülözhetetlen volt, hiszen felbecsülhetetlen értékű károk keletkeztek. De a folyók szabályozása mellett az erek és patakok szabályozását is meg kellett oldani. Az ér pusztulásának okai és története A mai helyzetet látva szinte elképzelhetetlen, milyen hatalmas vadvízvilág lehetett itt. A Mágocs-ér is pusztulása során veszített jelentőségéből, nagyságából. Az egykori 100 m-es szélesség mellett a mai 3 m eltörpül, 3-4 m-es mélység helyett átlag fél méter mély medre. Növényvilága a part menti nádra, gyékényre korlátozódott, az ősi mocsárvilágból szántóföld lett. (3. térkép) A régvolt erekből szinte semmi sem maradt, néhol egy-egy árok jelzi jelenlétét, illetve voltát. 54