Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

Az erek pusztulását legfőképpen a folyamszabályozás okozta. A Maros négyszer olyan gyors volt, mint az őt befogadó Tisza. Tetőzéskor a legkisebb vízhozam tízszerese ömlött a Tiszába, amit a folyó - medrének csekély szelvénye és kis esése miatt - nem tudott veszély nélkül továbbszállítani. (Huszár M., 1985) A Maros szabályozásában az első lépést - az 1816. évi árvíz pusztításán okulva - parti töltés építésével kezdték. 182530 közt elzárták az Arankát és több más erét az anyamedertől. A tiszai mellékfolyók közül a Körösök voltak a legveszélyesebbek. Vízrendszere csekély esésű, lassú lefolyású folyókból, erek és fokok szövevényéből állt. Az árvízvédelem másfél száz éven át, jóformán csak medertisztításra szorítkozhatott, hogy ezáltal a víz akadálytalan lefolyását biztosítsa. Ezt szolgálta a malomgátak lebontása, illetve újak építésének megtiltása. Medrét éppúgy kanyarulatok sokasága jellemezte, mint a Tiszát. Ezért itt is átvágások készültek, hogy a víz lefolyását gyorsítsák. A partokat állandóan erősítették, javították, a töltéseket megmagasították. A erek és fokok kiágazását, illetve torkolatát eltömték. Ezáltal a mocsarak nem kaphattak vízutánpótlást, hiszen ezeken az ereken keresztül táplálták a folyók. Ugyanakkor kanálisokat, csatornákat ástak, melyek segítségével kiszárították, lecsapolták ezeket a mocsarakat. (Andó M., 1974) A folyamszabályozások után több megmaradt ér és patak víz-, földrajzi viszonyai megváltoztak. A terület csatornázásával az érrendszerek annyira összefonódtak, hogy önálló vízgyűjtő területről nem is beszélhetünk. A csatornázás után csak egyes szakaszokon maradt fenn a régi természetes állapot: pl. Kórógy, Kurca, Száraz-ér vonalában, a többi valaha jelentős vízfolyás vagy csatornává sorvadt (Mágocs-ér főcsatorna), vagy elhalt (pl. Szénás-ér). 55