Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok a gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról

életmű sorozatban Molnár Béla munkássága a legalkalmasabb példa erre. Palágyi Lajos (?-?): az az ember, akiről szinte semmit sem tudok jelenleg mondani. Pontosabban annyit, hogy 1952. szeptember 10-én madártojás-gyűjteményét a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumnak ajándékozta. 95 madárfaj 556 db tojását, melynek gyűjtési, faunisztikai adatait 1980-ban publikáltam múzeumunk évkönyvében. A tojásgyűjtemény 1920 és 1953 közti időszak gyűjtését és bizonyító értékű adatait tartalmazza. A gyűjtemény ma is megvan. Csath András (1896-1974): református tanító, aki élete nagy részét Dobozon töltötte, ott is van eltemetve. Abban a szerencsében voltam, hogy ismerhettem őt is. Madártani gyűjtőmunkája nemcsak a preparálásból állt, bár ha ez ma is meglenne, kétségtelen, hogy igen jelentős gyűjtemény lenne. Kitűnő jegyzeteket vezetett, igazi régi tanári precizitással: 87 fajt preparált 350 példányban - amiről tudomásom van. Igen szép munkák voltak, amiket még láthattam. Az adatok értékét növeli, hogy olyan fajok Békés megyei előfordulását is bizonyítja, mint pl. az uhu, uráli bagoly stb. Ne feledjük, hogy egészen a legutóbbi időkig, kb. a 70-es évekig, a puskával való madarászás még teljesen természetes volt minden elődünknek. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy.pl

. 1940. október 28-án Csath András rádióelőadást tartott (Budapesten!) „Vadászat és természetvédelem" címmel, amelyről Kittenberger Kálmán azonnal megemlékezett az akkori Nimród folyóiratban! Egy másik előadás címe: „Az Alföld túlságos kiszárítása ellen tiltakoznak az ornitológusok" -, és ez a két omitológus Tarján Tibor és Csath András volt. Ne feledjük kedves munkáját, az 500 példányban, saját kiadásában megjelentetett „Békés vármegye madárvilága hajdan és ma" című könyvét. " 25