Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok a gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról

1974-ben halt meg, ennek ellenére mindazok a gyűjteményi darabjai, melyeket nem adott át a múzeumnak, a családi hagyatékban lappanghatnak... vagy ezek is örökre elvesztek a tudomány számára. Hankó Mihály (?-?): békéscsabai címfestő volt, és szerintem az egyik legnagyobb hazai ragadozómadár szakértő. Jól preparált és szépen festett. Hivatásos ornitológusok sokszor felkeresték szakmai, gyakorlatias tanácsokért. A-háború előtti ókígyósi kishéja, héjasas és feketesas előfordulások bizonyítékai tőle származnak. A bizonyítékokat múzeumunk gyűjteménye őrzi, de jó néhány preparátum került a budapesti Madártani Intézet gyűjteményébe is Pátkai Imre ornitológuson keresztül, melyek túlnyomó része a kígyósi pusztáról és a Nagyerdőből származik. Sajnálatos módon, öregkorára egyre inkább zavarossá vált magánélete. Halála után gyűjteményének maradékai követhetetlenek lettek. Müller Géza (7-1990?): régi erdészdinasztiából származó erdész volt, aki madártani és természetvédelmi vonatkozású írásaival, természeti fotóival és akvarellképeivel, rajzaival sok értéket hagyott hátra, de még többet vitt magával a sírba. Az 1940-es években Kittenberger Kálmán Nimród-jában publikált és közölte természetfotóit, később, az 1970-es évektől a Békés Megyei Természetvédelmi Évkönyvbe és múzeumi kiadványokba sikerült megnyerni írásait. Pótolhatatlan értékek elsősorban Vésztő és Geszt térségéből, de sajnos gyűjtéseinek egy jelentős része még kallódik. A mostani év nyarán két jó öreg baráttól kellett örök búcsút vennünk, akik mindegyike jelentős természettudományos gyűjteményt hagyott hátra. Kovács Gyula (1932-1996): középiskolai biológia tanár volt, és néhány évig múzeumunk munkatársa. Kitűnő malako26