Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

Az erdőhiány oka nem klimatikai. Kevey (1995) vizsgá­latai kimutatták, hogy még az I. katonai felmérés idejében is (azaz 200 évvel ezelőtt) a bükk, mint erdőalkotó fa rendszere­sen előfordult a Körösök vidékén, sőt Pécskától felfelé három helyen a Maros mentén is. Ez arra utal, hogy még a hegyvidéki növényfajokban gazdagabb keményfás ligeterdők is korábban a mainál jobban megközelítették az Alföld legkontinentálisabb középső régióját, és csak az ember erdőhasználata következté­ben szakadozott fel a keményfaligetek öve, és tűntek el az ér­zékenyebb fajok az Alföld aridabb, középső részéből. Napja­inkban például már csupán néhány helyen találkozhatunk bük­kel vagy bükkös jellegű keményfaligettel a Dél-Tiszántúlon (Kertész, 1989). A löszhátról a középkorból semmiféle erdőadattal nem rendelkezünk. Feltételezzük, hogy ekkor már jelentősebb xerotherm tölgyes erdők nem voltak e tájon, csupán bokros li­getek, melyekben azonban a tölgyes flóra egy része túlélhetett. Vannak ugyanis bokrosokra, pusztai cserjésekre utaló Árpád­kori földrajzi nevek (Somos, Kökényes, Tövisegyház, Tövisesz­szék, Monyorófecskés, Monyaróegyház, Bazyastelek, Bodzás, Medgyesbodzás) (Blazovich 1985). Ezek a cserjések hasonlóak lehettek a Rapaics (1918) által a titeli löszplatóról említett, bokrossá degradálódott "steppe-erdőkhöz", melyekben Ulmus minor, Prunus spinosa, Euonymus sp., Fraxinus sp., Acer campestre, Crataegus monogyna, Viburnum lantana, Cotinus coggygria és Prunus fruticosa voltak a jellemző fás szárúak. Az erdők hiánya nem meglepő, hiszen a régészeti feltá­rásokból kiderült, hogy bár a nagyobb falvak a száraz hátságon ritkák voltak, viszont sok apró, feltehetően rövid életű telepü­lés volt (Blazovich, 1985), ami a ritkás erdővegetáció teljes pusztulását okozhatta. Ha mégis maradt volna egy-egy na­gyobb erdőfolt, annak neve - mint feltűnő terepalakulat - felte­hetően megjelent volna az oklevelekben, vagy akár máig is 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom