Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei
Az iszapgyom-vegetáció zónái Gyoma környékén A Gyoma környékén, belvizes szántókon végzett kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy a szinte valamennyi helyszínen talált iszapgyomállomány egyedi jellegzetességgel bír. Hol az iszaprojt, hol az iszapfű vagy éppen az „apró” látonyák határozták meg a foltok képét. Ráadásul ezen növényállományok rendkívül gyorsan változnak. Egyik alkalommal még éppen csak felfedeztem a látonyákat, két héttel később már több négyzetméteres foltokban nőtt, majd nyár végére teljesen eltűnt szinte valamennyi iszap- gyomfaj, és homogén gyékényes foglalta el a területet, illetve a szárazabb részeket beszántották. A gyors változás és a rendkívül sokféle megjelenés ellenére mégis felfedezhetők bizonyos rendező elvek a növényzet képét illetően. Az iszapgyomfajok itt, a Gyoma környéki - sok helyen szikesedő - öntéstalajon (egykori ártér) három zónára oszthatók (MOLNÁR V. A. - PFEIFFER N. 1999). Az elöntések nyárra kiszáradó, legmagasabban fekvő részein a varangy- szittyó (Juncus bufonius) gyakran több négyzetméteres sűrű gyepszőnyeget alkot az alacsony füzénnyel (Lythrum hyssopifolium) együtt. Ebben a növényzetben jelenik meg szinte minden vizsgált lelőhelyen a henye pimpó (.Potentilla supina) és a boglárkák közül elsősorban a vetési boglárka (Ranunculus arvensis). Kevesebb lelőhelyről, kisebb egyedszámban ismertek, de ebben a zónában foglalnak helyet az iszapgyopár (Pseudognaphalium uliginosum) és a csinos ezerjófű (Centaurium pulchellum) állományai is. Ez a növényzeti típus képez átmenetet a szárazabb élőhelyekre jellemző gyomvegetációk között. Gyakran megjelennek a tikszemek (Anagallis arvensis, A. femina), valamint a varjúmák (Hibiscus trionum), a mezei fátyolvirág (■Gypsophylla muralis) vagy a tátikák (Kickxia spuria, K. elatine) stb. A mélyebben fekvő részeket, ahol a vízborítás részben nyáron is kitart vagy akár még tovább, két további zónára oszthatjuk (MOLNÁR V. A. — PFEIFFER N. 1999). A 2010. évben tett megfigyeléseim szerint ezen zónák határai sokkal jobban elmosódnak, mint a szárazabb részek és az ezen zónák közötti határok. Hozzá kell tenni, hogy a 2010. év csapadékeloszlása és -mennyisége meglehetősen eltér a sokéves átlagtól. Ősz elején a csapadék mennyisége majdnem elérte a két éves átlagot (1000 mm fölött járt szeptember végén a helyiek mérése alapján). Az igazán érdekes és több védett fajt is magába foglaló iszapgyom-vegetáció ezen nedvesebb részhez köthető. Az éppen kiszáradó vagy nagyon sekély vízben a látonyák (Elatine spp.) szárazföldi alakjai mellett ott 8
