Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)
Danyik Tibor: Pocsolyák szörnyecskéi - Időszakos kisvizeinkben előforduló pajzsosrákok
sárga, a rózsaszín és a vörös között váltakozik. A rózsás flamingó (Phoe- nicopterus ruber) egyik fő tápláléka, s a madár tollainak csodálatos halványrózsaszín árnyalatát is az elfogyasztott rákok színanyagai kölcsönzik. A pajzsosrákok A pocsolyákban élő állatok közül talán a legérdekesebbek és kétségtelenül a legfurcsább küllemmel bírnak a pajzsosrákok. Rendszertani szempontból a rákok (Crustacea) altörzsén belül a levéllábú rákok (Branchiopoda) osztályába és a pajzsos levéllábú rákok (Notostraca) rendjébe tartoznak. Az általunk jól ismert folyami rákkal (Astacus astacus) csak távolabbi rokonságban állnak. A rendszertani csoport a törzsszelvényeken található levél alakú lábacskáiról kapta a nevét. Ebben a morfológiai bélyegben hasonlóak a csupasz levéllábú rákokhoz, azonban a Notostraca rend fajainak a fej utolsó szelvényéből egy pajzs fejlődik ki, mely az állat nagyobb részét elrejti, őket hívjuk pajzsos levéllábú rákoknak. Közép-Európában, így hazánkban a rend 2 faja fordul elő: a tavaszi pajzsosrák (Lepidurus apus) és a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis). Első ránézésre egy miniatűr háromkaréjú ősráknak (trilobitának) tűnnek, melyek a paleozoikumban népesítették be a Föld óceánjait, majd a perm időszakban végérvényesen kihaltak (250 millió éve). Szintén hasonlóságot vélhetünk felfedezni a sokáig ugyancsak kihaltnak vélt tőrfarkú rákokhoz (.Xiphosura), amelyeknek azonban több faja is fennmaradt, és él a Csendes-óceánban a mai napig. Figyelmesen megvizsgálva az állatok testfelépítését, számos érdekességet vehetünk észre. A testet borító pajzs elülső részén jól kivehető a két nagy összetett szem, míg a harmadik pontszem már kevésbé feltűnő. A pot- roh utolsó szelvényéről (telson) két hosszú farokvilla (fűrca) ered, mely az állat hosszának közel felét teszi ki. A pajzs feji részén 3 pár csápot fedezhetünk fel. Ezek valójában nem valódi csápok, hanem az első pár láb hasadt három részre, és funkciójukban visszafejlődött, vagyis csökevényes csápok érzékelő szerepét hivatottak helyettesíteni. Időszakosan megjelenő és később kiszáradó állóvizeinkben, azaz pocsolyákban, belvízi elöntésekben vagy helyenként rizskazettákban akadhatunk rájuk. Az élőhely kínálta lehetőségeknek megfelelően nagyon gyors fejlő- désűek és rövid életűek (1-2 hónap). A céljuk, hogy még a víz teljes kiszáradása előtt elérjék az ivarérettséget és petét rakjanak, biztosítva ezzel a következő generációt. Kifejlett korukban a nőstények mélyedést készítenek az aljzaton, és ide rakják le petéiket. A peték a pocsolya kiszáradása
