Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai
A Körösökről Az 1830-ban kezdődő folyamszabályozások, a Nagy-Sárrét lecsapolása sokat változtatott a Körösök vidékének arculatán. Egyrészt azért, mert a Nagy-Sárrét peremvidékét alkotta - amely lecsapolásra került másrészt pedig azért, mert a folyón számos helyen történtek kanyarátvágások, mederkiigazítások. A XIX. század elején Huszár Mátyás Vásárhelyi Pállal és több munkatársával együtt végezte el a Körös-vidék geodéziai felvételeinek elkészítését. Ezt követően - 1855-ben - kezdték meg a Körös-vidék vízrendezési munkálatait, Bodoky Károly tervei alapján. Először a Fehér- és Fekete-Körös kanyarulatait vágták át, majd ezt követték a Sebes- és a Nagy-Körös mederrendezési munkálatai. Ekkor született a Kettős- és a Hármas-Körös elnevezés is: a Fekete- és a Fehér-Köröst egyesítő, a Sebes-Körös betorkollásáig terjedő szakasz kapta a Kettős-Körös nevet; a Sebes-Körös torkolatától az akkori „Nagy-Körös” pedig a Hármas-Körös elnevezést. A Hármas-Köröst 39 helyen vágták át, mellyel egyidőben a töltéseket is megépítették. A szabályozások alkalmával a nagyobb kanyarulatokat kivétel nélkül átvágták, ily módon az eredeti mederhossz 234 km-ről 91 km-re csökkent, a folyó esése pedig 1,5 cm/km-ről 3—5 cm/km-es értékre növekedett (Marosi-Szilárd 1969). A vízrendezési munkálatok hatására a Berettyó Sárrétje kiszáradt, melynek lecsapolását számos kisebb csatorna is elősegítette. Békés és Bihar vármegye közös akarataként kitűzték, hogy „a Sárréten keresztül Füzesgyarmattól Nagy-Bajomig egyenes országút hasítassék ki”. Az utat 1868. december 10-én tűzték ki. Erről a tárgyalásról indult el Nagybajomból Nagyrábé felé Bodoky Károly - a vízrendezési munkálatok főmérnöke -, amikor is tíz perccel később szívszélhüdés érte. Talán a Sárrét gazdag vízivilágának az átka fogott rajta (Rakonczay 1987). A Sárrét lecsapolásával nemcsak a gazdag madárvilág tűnt el, hanem a lecsökkentett vízi élettérben a halfauna is megsínylette a szabályozási munkálatokat. A vízrendezési teendők 1895-re fejeződtek be. A Hármas-Körös vízgyűjtője (a Hortobágy-Berettyóval együtt) 27 538 km2. A folyó vízjárása a lefolyási és a csapadékvíz alakulásának függvénye, amely meglehetősen változó. Közepes kisvízi hozama Gyoménál 7,40 m3/s, de az 50 évenként egyszer várható árvízi maximum alkalmával az 1500 m3/s-ot is meghaladhatja, amely a 100 m3/s-os középvízi hozamnak a 15-szörösét teszi ki. A szabályozások hatására a szabályozott folyó mindegyike vízeséstöréseken ment át. Nagyobb esése miatt az árhullámok hamarabb levonulnak, de pl. a tiszai árvizek akár 115 km-re is visszaduzzaszthatják a folyót. A folyó maximális vízjátéka a 989 cm-t is elérheti (Marosi-Szilárd 1969). A Hármas-Körös hullámterét Békés és Szolnok megye közös akarataként 1979 júniusában Körösvölgyi Természetvédelmi Terület néven védetté nyilvánították. Mintegy 80 km hosszú, 7-800 m szélességű folyóárteret foglal magába, amely 5100 hektáron terül el (Krizsánné 1994). A szabályozást követően alakult ki ez a másodlagos táj forma; a folyót füz-nyár galériaerdők
