Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)

Tűzesetek - Visszaemlékezések - Csabára esküdtek. Kiss A. János interjúja Molnár Györggyel

tam a városháza udvarán. Légiriadó volt a városban. A laktanyában tartózkodott Reiner rendőrtanácsos és Lehóczky tűzoltóparancsnok is. Nézték az eget. Egyszer csak látjuk, hogy a gépek valamit eresztenek. Lement mindenki a pincébe: a sarkokba húzódtunk, az ajtó mögé, ott volt a legbiztonságosabb. Éreztük, jár a föld, hallottuk is a robbanásokat. Néhány tűzoltó kiment a Körös-partra, lehasaltak ott. Mesélték, alattuk is mozgott a föld. Ahogy a bombázás megállt, azonnal riasztások jöttek a vasúttól, de Jamina egy része is kapott az „áldásból”. Összedőlt a MÁV-palota, a Kakas Szálló is. Gyerekeket is kellett menteni a romok alól. Minden szerünk kiment. Az állomáson tehervagonok is égtek. Az egyikben dohányt szállítottak. No, aznap aki arra járt, megtömte a zsebét vele. A hivatásos tűzoltók akkor a debreceni második katonai hadtest alá voltak rendelve. A bombázás után három-négy nappal kiadták: nyugatra kell mennünk a felszereléseinkkel együtt. Szarvasig jutottunk. Nem tetszett a dolog nekünk, összebeszéltünk: másnap valahogy hazamegyünk. Parancsnokunk bennlakott Szarvason, mi a község határában, kazlakban húzódhattunk meg. Elhatároztuk, hogy a szereket is hazavisz- szük. Volt egy 250-es motorom, bementem Szarvasra, a tűzoltólaktanyába. Éppen jött ki egy csendőr a városházáról. Kérdezte: maga csabai tűzoltó? Mondtam, igen. No, akkor Dénesfalvi ezredes telefonált, hogy menjenek haza azonnal Békéscsabára. Örültem a hírnek, de mondtam, jobb lenne, ha ő mondaná meg a tűzoltóparancsnoknak. Nem ért rá, hát elmotoroztam Lehóczky szállására. Meghallgatott, de nem intézkedett. Azt mondta, majd éjszaka megyünk. Én már nem vártam meg azt, ebéd után hazamotoroztam Andóval. A parancsnok pár nap múlva összepakolt a város teherkocsijára, s egy Antal nevű segédtiszttel, egy városi tisztviselővel szó nélkül otthagytak bennünket. Még a parancsnokságot sem adta át. Egy Palotai nevű törzs-tűzmester volt a rangidős, ő lett a parancsnok. Addig 48 óra szolgálat után 24 óra szabadnapot kaptunk. Korábban, még Filipinyi parancsnoksága idején 24 óra szolgálat után 24 óra pihenő járt. Most ezt is helyreállítottuk. A 48 óra szolgálatos, 24 óra pihenős rendszer azért is volt elviselhetetlen, mert a szabadnapunkból még lakóházi ellenőrzéseket, színházszolgálatot is el kellett látnunk.

— Mi történt az oroszok bejöveteléig?

— A bombázások miatt körzetekre osztottuk a várost, s a felszereléseinkkel odaköltöztünk. Akkoriban volt egy 1500-as KLöckner fecskendőnk, amelyet már a háború alatt gyártottak, egy Berliet fecskendőnk, dugattyús légtelenítővel, egy Magosix tiszti kocsink. Aztán a Rosenthal-malomtól elhozhattunk egy régi Mercedes személykocsit. Átalakítottuk. Levágtuk a hátulját, s betettünk oda egy Csonka-szivattyút. Ezt rohamautónak hívtuk. Volt két darab Honvéd típusú kismotorfecskendőnk is, meg két 400-asunk. A város két Latil márkájú locsolókocsival rendelkezett. Akkoriban elviselhetetlenül porosak voltak a csabai utcák, a szél olykor teljesen felkavarta a várost ellepő port. Tűz esetén e locsolókocsiknak a tűzeset helyére kellett menniük. Más vízfor62