Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)

Tűzesetek - Visszaemlékezések - Csabára esküdtek. Kiss A. János interjúja Molnár Györggyel

rásunk nem nagyon volt, a vízvezeték-hálózat nem volt kiépítve. Három köbméter víz szállítására voltak alkalmasak a locsolókocsik. Itt említeném meg, hogy a zsinórmene­tes kapcsokról a háború alatt tértünk át a Storz-kapcsok használatára. Ilyennel volt fel­szerelve a két locsolókocsi is. A háború elején városszerte ötméteres átmérőjű kutakat ás­tak kerületenként. — Hogy alakultak a körzetek? — A Klöckner a laktanyában maradt. A Petőfi-ligeti turulvár mellé, a mai Petőfi ut­cába, Szabó géplakatos műhelyéhez, a százazkapu-bejáróba állítottuk a Berliet-t. A har­madik hely a katolikus keresztnél volt, a szarvasi úti iskolánál: a rohamautót, meg az egyik öntözőkocsit egy magánház színjébe tettük. A CSAK-pályánal — ma ott az Előre található — a klubház volt a harmadik körzet. A pincéjében működött akkoriban a Föld Gyomra söröző. Az ottani színbe egy teherautó került, rajta egy nyolcszázassal. Az ötö­dik körzet a jaminai óvodában volt kialakítva, az orosházi úton. Oda a tiszti autót vit­ték magukkal. Akkoriban még velünk volt egy tiszti gyakornok is, de nem nagyon ér­tett semmihez, a vitéz Lehel fia volt, aki korábban szintén tűzoltóskodott. Közvetlenül az oroszok bejövetele előtt reggel hat és hét között légiharc alakult ki az első kerületi te­hénlegelő fölött. A németek talán két gépet vesztettek, az oroszok egyet. Az oroszoknak nagy légifölényük volt. A légicsata elükével rendőrtisztek, nyomozók érkeztek a tűzol­tólaktanyába - mesélték később az ott szolgálatot teljesítők. Azt mondták, egy tűzoltó­kocsival Nyugatra kell vinni őket. A beosztott tűzoltók azonnal elbújtak. A tiszti gya­kornok odavezette őket a kocsihoz, de a gépkocsivezetőt nem találták. Szarvas jó iskola volt nekünk... Meg aztán mi Csabára esküdtünk, Csaba védelmére. Az érkezettek közül senki sem értett az autóhoz. A tiszti gyakornok valahogy elindította a kocsit, az érkezett sok ember beült a fülkébe, s a gyakornok vezette az autót. Kigurultak a Körös-parti ka­pun, mentek a múzeum felé. Ekkor előjöttek a beosztottak. Jóval később tudtuk meg, hogy Békésre mentek, ahol az ottani tűzoltóságon kértek segítséget, mert nagyon lassan haladt a kocsi. Egy Kulcsár nevű tűzoltó mutatta meg nekik, hogy addig behúzott kézi­fékkel mentek... Már az oroszok megérkezése után történt, hogy bejött a laktanyába egy civil, aki azt mondta: amikor katonaként jött haza Csehszlovákián át, az egyik cseh vá­rosban látta a tűzoltókocsinkat. Ugyanis felirat volt az oldalán: „Békéscsaba Rendezett Tanácsú Város”. Akkoriban már Lipták András volt a polgármester. írt a cseh városba, persze azt válaszolták, nem is látták az autót. — Mi történt az oroszok bejövetelekor? — Emlékezetem szerint október hetedikén lehetett. A turulvárban emeletes ágyakon aludtunk, ezek légóágyak voltak, ott tárolták azokat. Akkoriban már tanulgattuk, mit kell mondani az oroszoknak: pozsárnyik vagyok. Kettesével hazamentünk átöltözni ci­vilbe, nehogy félreértés történjen, ha meglátnak bennünket egyenruhában az oroszok. Reggel nyolc körül a Batthyány utcába riasztottak bennünket tűzhöz. Abban az utcá­63

Next

/
Oldalképek
Tartalom