Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - A tűzoltás szervezete
A fennálló gyakorlat kétségbe ejtő helyzetbe hozta a lakosságot. Nem csoda hát, hogy a tűzveszedelmet már ismerő derék polgárok megelégelték az oltás körüli fejetlenséget. 1886. augusztus 20-án a volt tűzőrség tagjainak egy része Demerácz Albert vendéglőjében önkéntes tűzoltóegylet alakítását határozta el. A szervezőbizottság nevében Nádasdy Elek felhívással fordult a város nagyérdemű polgáraihoz, „szíveskedjenek az ügyet saját érdekükben is becses pártfogásuk alá venni és felkéretnek mindazok, kik a helybeli alakulandó önkénytes tűzoltó egylet kebelébe lépni óhajtanak, hogy az ez ügy ben f. hó. 29-én d.e. 10 órakor a »Széchenyi« ligetben tartandó értekezletre minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. ” Az egylet szükségességét vezércikkében fejtegette a Békésmegyei Közlöny szeptemberi 9-iki száma, címoldalán alatta közölve a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség fővédnökének, József főhercegnek tűzoltóságról szóló írását. A „Békés-csabai önkéntes tűzoltó-egyesület” 1886. december 2-án fogadta el alapszabályát. Ebben az egyesület céljaként a rendszeres tűzoltást Csaba város területén és a működő tűzoltó-egyesületi tagok rendszeres kiképzését jelölték meg. A működő tagokat négy osztályba osztották, úgymint mászók, szivattyúsok, őrködők és vízbeszerzők. Az egyesület tisztviselői: az elnök, a főparancsnok, az alparancsnok, négy osztályvezető, két segédtiszt, a pénztáros, az orvos, a szertáros és az ügyész. A belügyminiszter által 1887. január 12-én megerősített alapszabály birtokában került sor február 24-én az alakuló ülésre. Elnöknek Szucsu Bélát, főparancsnoknak Bartóky Lászlót választották meg. Az egyesületnek ekkor 7 alapító, 8 pártoló és 54 működő tagja volt. Legnagyobb számban az iparosok, de a hivatalnoki és értelmiségi körből is többen képviselték magukat. Az akkor nagyközségi státuszú Csaba közgyűlése június 6-án örömmel üdvözölte az önkéntes tűzoltóegylet közhasznú vállalását. Megindult a tűzoltóegylet fejlődése. Augusztusban a község a tűzoltás önálló gyakorlását az egyletre bízza, részükre évenként 300 forint támogatást nyújt és az összes tűzoltó eszközt rendelkezésükre bocsátja. Szeptemberben - igaz csupán időszakosan - a városháza udvarán bútorozott helyiséget, a világításhoz és a fűtéshez szükséges anyagokat, továbbá a fecskendők karbantartásához kézierőt biztosítanak számukra. Működésük támogatására az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 100 forint segélyt szavazott meg. 1889. év elején a városháza udvarán lévő magtár emeleti helyiségeit a tűzoltók részére laktanyává alakíttatta át a község. Az egylet teljesítette tűzoltási feladatait, noha az idő tájt a fecskendők rossz, néha használhatatlan állapotáról, a városi előfogatok esetenkénti elégtelenségéről beszélnek a dokumentumok. A lakosságra továbbra sem támaszkodhattak, annak ellenére, hogy a községi képviselő-testület többször felhívta figyelmüket, hogy „az önkéntes tűzoltó egylet működése mellett a tűzoltás kötelezettsége alól nincs felmentve, sőt azt szolgálatában kész- séggel támogatni — feladatának ismerje. ” Békés vármegye közgyűlése elrendelte a tűzrendészeti szabályrendelet megalkotását. Az 1889. március 7-én összeült községi képviselő-testület rendelettervezetében a 16
