Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
- Most mit csinálunk hadnagy úr?!- Lépésben megyünk előre, hogy ezek fel ne ismerjenek. A muszkák mellettünk két oldalt előre rohantak. Rólunk azt hihették, hogy saját lovasságukhoz tartozunk. Az úton minket megtámadó erő nyilván egy őrség lehetett, melynek tartalékai erősítésül futottak ki a lövések zajára. Mikor a kirohanó oroszok a hátunk mögött eltávolodtak tőlünk, hallottuk, hogy kölcsönös puskatüzelés folyik a sötétben az orosz őrség és a századom között. Az ezredemhez való visszatérés volt minden gondolatom, mert fogságba esni nem szerettem volna. Ezért hirtelen azt terveltem ki, hogy tovább már nem előre, hanem balra kanyarodva egy kerülővel az orosz őrség körül visszamegyünk a századhoz. Az útról balra letértünk és vágtattunk jó darabon, amíg hirtelen mindkét ló megtorpant. Olyan gyorsan álltak meg, hogy a nyeregben előre bukván ajkamat a lovam nyakába ütöttem és felvéreztem. Meglepetésemben jobbra-balra néztem a sötétben - éjfél után volt már az idő - s megrökönyödve látom, hogy mindkét oldalon lövészárok van, s benne fénylettek a szuronyok! Az ellenség láttán hirtelen cselekedni kellett, kissé megfordítottam lovamat, s nekiugrással az előttem levő árkot is átugratva, az eredeti irányban vágtáztam tovább. Ugyanezt tette utánam Kecskés is. Jó darabig futottunk, s egyszer csak egy erdő elé érkeztünk. Nem tudván, hogy mi lehet az erdőben, ismét balra fordultam, és vágtáztunk tovább abban a hiszemben, hogy most már visszafelé haladunk, és világosodás után majd megkeressük a századomat. A Végzet nem így akarta! Mert egyszer csak sok ember zaját hallottam. Megálltunk. Kémlelődtünk, vajon milyen zaj ez? Mi lehet előttünk? Eközben orosz katonák sürü gyűrűben vettek körül, és egészen közelről láttam ezt meg a sötétben. A menekülés balgaság, az ellenállás kilátástalan lett volna! Gyorsan levontam a helyzet következményeit, s a pár lépésnyire álló szuronyos orosz katonának megadtam magamat! Elfogtak! Megértettem a felhívó szót: Leszállni a lóról! Megtettem. Elvették revolveremet és a térképemet. Mikor a csuklóról egy orosz le akarta csatolni a fénylő számlappal ellátott karórámat, megragadtam a mellén a zubbonyát és tótul rákiáltottam, hogy nem adom, s megráztam őt, mondván, hogy én tiszt vagyok. Meghagyta az órámat. Kussolt. Elvezettek a parancsnokukhoz, aki pár lépésnyire volt a rajvonaluk mögötti fedezékben. Ez kérte a térképemet. Mondtam, hogy azt már átadtam. Erre elbocsátott két őr kíséretében. 92
