Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
Orosz tisztek a frontra indulásuk előtt nyájából is kivitt egy darabot. Nekem pedig egy szilánk a bőr lábszárvédőmet vágta fel, de egyéb baj nem történt. Az őrök nem sebesültek meg, sem pedig a rajvonalbeli oroszok. Nevettek rajtunk, hogy a saját tüzérségünk megsebesített. Azért bekötözték a két sebesültet, és meneteltünk tovább. Előttünk kb. 1 km-re egy malom állott lángokban, előtte haladt el a müút. A mieink ezt a malmot és a műutat erős ágyútüzben tartották. Minden percben robbantak a gránátok! Ezt az utat nekünk is meg kellett tennünk az ágyútűzön keresztül, hogy a malomépületek takarásába kerüljünk. Nekifohászkodtunk az útnak, s szívszorongva szaladtunk át a veszélyeztetett műúton, be a malomudvarba. Meg voltunk mentve! Mikor az udvarra jutottunk, ahol lovas kozákok tanyáztak, kijutottunk a harctér közvetlen zónájából. Két dzsidás, lampasszos kozák lovas vett át bennünket és kísért hátra az orosz dandárparancsnoksághoz, mely egy faluban állomásozott. Engem annak a háznak az udvarára kísértek, ahol a dandárparancsnok tábornok és a törzstisztek voltak elszállásolva. Az ott tartózkodó egyik kapitánytól mosdóvizet kértem, hogy megtisztálkodhassak, és az udvariasan eleget tett kérésemnek. Egyik katonájával nekem tiszta vizet hozatott egy lavórban és tiszta törülközőt. 95
