Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Betegszabadságom ideje
Békéscsabai laktanya korabeli képeslapon Másnap reggel jön Stemschuss a szobánkba, s már a folyosón kiabál: Tiszt urak befelé, tisztiszolgák kifelé! A szobában sorba állunk. Ő kezdi: „Tiszt urak! Itt az történt, hogy este két tiszt úr, - egy nagy és egy kicsi - kocsmában jártak és a kiskapun belopództak. Ki volt az?“ Ketten előléptünk. Mondtam, hogy disznótoros vacsorán voltunk Gézáéknál, nem voltunk nyilvános helyeken. - És Pataky igazgató úr adta a kulcsot? - kérdezte. Igen mondtam. „Hát ilyesmi meg ne történjen többé!” Nem dobott ki bennünket, mert kívülről kaptuk a kosztot, de az élelmezési létszámban benne voltunk. Stemschuss-Hazay inspicirozni mindig késő este jött, amikor a többi kórházait már bejárta. S ha úgy fél 10 óra tájban hallottuk az autója berregését, mellyel hazajött körútjáról, hamar vetkőzni kezdtünk a tiszti szobában, hogy ha bejön, már lássa, hogy aludni térünk. Egyszer bejött így este, én meg a mosdó előtt derékig levetkezve esti mosdásomat végeztem. Nekem azt mondta: „A hadnagy úr úgy néz ki, mint egy falusi bika!” Akkor már tudtam, hogy kiáll a szekerem rúdja. Utána találkoztam vele az irodában, ahol azt mondta, hogy a hadnagy úr jó lesz Abrichtemek, azaz kiképző oktatónak. Meg is kaptam a kórházból való távozási lapomat. 1915. áprilisában jelentkeztem a káderünknél. Ott beosztottak az 1. század parancsnokának. Ez a század kb. 100 fő létszámú volt, s ez adta 77
