Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Betegszabadságom ideje

Galli Károly a tisztikaszinóban (a kép jobb oldalán, eléje tartják a szódásüveget)

mindenfelé a legénységet, ahová kérték. így pl. vonatbiztosító őrséget adtunk, itthon mindig kevesen, kb. 1-30-an maradtunk. Én végeztem a kirendeléseket és az itthon maradottak foglalkoztatását.

A század a fabarakkok egyikében volt elszállásolva. Ha 20-nál több közlegényem volt, akkor az alsóvégi tehénlegelöre kellett kivonulnom reggel és délig gyakorlatoztatni a századot. A barakktábor parancsnokának mindig kellett ember seprésre, tisztogatásra. Lehetőleg annyi embert adtam rendelkezésükre, hogy a létszámunk 20-on alul maradjon, s akkor a maradéknak nem kellett kivonulni. így teltek a hetek.

A kórházból való távozásom után az ügyvédi irodám melletti lakásomban laktam az Adám-házban, s odahaza étkeztem. Adáméknál és társaságukban sok jó órát töltöttem. Szabad délutánjaimon klienseket fogadtam, ügyvédi ügyeket végeztem és régebbi munkám után fizetéseket vettem fel. Rendeztem anyagi ügyeimet.

Azonban az öreglegénységi századnál tett szolgálatom ideje is lejárt. Állították össze a XI. menetzászlóaljat, melybe engem is beosztottak századparancsnokként. A menetzászlóalj parancsnokának Etvel századost nevezték ki. Ő még nem járt a harctéren, békebeli felfogása és viselkedése volt. Mi beosztott tisztek, akik már harctereket jártunk és haditapasztalataink voltak, nem szerettük. Kifogásoltuk például azon rendelkezését,

78