Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ezredünk keresése, Homonna visszavétele
Mi egy árokban vettünk állást, melyben a víz vastagon be volt fagyva. Ekkor éreztem, hogy testemen mászik a tetű. Roppant kellemetlen volt. Hozzá a nagy hideg. Az árok jegén pokrócainkba begöngyölve fáztuk át Pittyvel az éjszakát. Másnap csak 100 lépésnyire bírtunk előre haladni az előttünk levő fasorig. A jobb lábam nagyon fájt. Itt a reuma! Másnap reggel november 28-án parancs szerint támadásra indultunk, s Homonna előtt minden szakasz egy utcát kapott, hogy azt fürkéssze ki, s azon menjen előre, mert az oroszoktól e napon lövéseket nem kaptunk. Egy szakasz mellett én is behatoltam a városba. Homonna piacán összetalálkoztunk mi 101-esek. Ellenség nem volt a városban. Csak egy részeg orosz közlegény jött velünk szemben. A „Sztoj!” szóra nem állt meg, mire Bartsch kapitány legnagyobb meglepetésemre revolverével főbe lőtte szegényt. Én egy házba behatolva egy orosz őrmestert találtam, s fogtam el. A kardját zsákmányként hazaküldtem. A visszavonult oroszok rettentő pusztítást csináltak a városban! Az üzleteket feltörték, kirabolták, az árukat részben az utcára szórták. Katonáink majd minden házban fogtak oroszokat, akik az éjjeli visszavonulásról nem tudva, visszamaradtak. Az oldaltámadás következtében mindkét hadosztály jónak látta a visszavonulást. Nagy sietséggel történhetett. Egy férfí-divatüzlet előtt egy skatulyában fehér, vasalt mellű férfiinget találtam az utcán. A tetves magaméval kicseréltem, és megszabadultam a tetvektől. Még frissen fertőzött voltam. Tovább meneteltünk észak felé a Laborc-völgyben. Este Szerelmes faluban az orosz hátvédtől lövéseket kaptunk, amikor oszlopban meneteltünk előre. Itt éjszakáztunk. Én egy kocsmában háltam. Hajnalban már rajvonalban felfejlődve indultunk ellenséges puskatűz közepette. Egész nap menetelés a magas hóval borított hegyeken át. Én századdá minősített zászlóaljammal, mint az ezred előőrse, elől meneteltem. Egy magaslaton pihenőben találtam egy 2-es gyulai menetzászlóaljat Benedicty százados vezetésével, akit otthonról ismertem. Ott volt Márky Barna és Ehlers Oszkár barátom, mint szakaszparancsnokok. Ehlers hadnagyot trienti önkéntesi szolgálatom idejéből ismertem. Éjjel 4 órára értem Laborcmezőre.15 November 30-án ismét meneteltünk észak felé, mint a hadsereg tartaléka. Laborcrév felé menet egy kocsiúton a 369-es magaslaton fagyoskodtunk, éjjel sátor alatt aludtunk volna, de nem igen bírtunk a nagy hideg miatt. Éjjel hoztak hollandi pirosbőrü nagysajtokat és rumot. Hatan kaptunk egy üveggel. Körben álltunk, s mindenki szippantott belőle. Ez felmelegített kissé. Hát most az újonnan, idehozott honvédezredek harcolnak helyettünk! Úgy látszik, a hadvezetőség kímél már minket egy kissé. 69
