Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A komarnói ütközet
Valószínűleg az oroszok hátvédével harcoltunk, akik előnyomulásunkat késleltetni akarták, de lassan ők is vonultak hátra, úgy hogy üldözésük által mi túlságosan előre kerültünk és már saját tüzérségünk srapnelei is rajvonalunkat érték. Egészen ránk sötétedett, ekkor a tüzelés mindkét oldalon leállt. Körülnézve láttam, hogy a kezdetben 1 m távközzel felállított rajvonalunk a támadás alatt annyira megritkult, hogy 30 m-es szakaszon alig voltunk heten. A sötétség leple alatt visszavonultunk, mert itt maradásunknak célja nem volt. Visszavonulásunk alatt a jajgató sebesülteket bekötöztük. Igen sok halottat láttunk. Félórás gyaloglással a 23-as ezred éjjeli táborhelyére értem. Az ezreddel még éjjel visszavonultunk Szcerzec elé, s ott éjszakáztunk. Ez a csatánk a bátorságnak és önfeláldozó vitézségnek felejthetetlen példáját mutatta. Alig fújták ki magukat a harcosok, felugrottak és rohantak előre. Mellettem egy bosnyák katona iszonyú jajkiáltással a melléhez kapott, és eltorzult arccal rogyott össze. Ezt a képet sohasem fogom elfelejteni. Másnap, 1914. szeptember 11-én korán reggel nagy ágyúzásra és puskaropogásra ébredtünk. Előőrsi szolgálatunk letelt, ismét ezredtartalék lettünk, s az ezred folytatja a tegnap elkezdett harcot. Azonban tartalékban sem volt nyugtom. Egy srapnel tőlem 100 lépésnyire csapódott a földbe, egy másik előttem nem messze. Erre vagy 100 lépésnyire oldalt jobbra húzódok a körülöttem lévőkkel együtt. Jól számítottam, a következő lövedék az előző fekhelyemtől pár lépésnyire csapódott le, s a földet úgy felvetette, hogy az utánam fekvő gyalogosokat a föld alól kellett kihúzni. Este a sötétben még egy utolsó kölcsönös ágyútűz, puskatüz után csend lett. Egy tanyában az egynapi koplalás után felkerestek a konyhák, sajó vacsora megbékítette idegeinket. Itt kérdezősködtem a Frank szakaszbeli katonáktól, hova lett a szakaszparancsnokuk azon támadásnál? Azt mondták, elesett. Szegény Dezső! Éjjelre ismét rajvonalba fejlődtünk. Hideg éjszaka volt, keveset aludtam. Ezen idő alatt az én eredeti III. zászlóaljam a 101-es ezredben Einsiedel község ellen vezetett támadást, azt bevette, majd egy kozák támadást vert vissza. Ezekben a harcokban én nem vettem részt, mert az ezredemtől távol voltam. 1914. szeptember 14-én eredt meg az eső, és megállás nélkül tartott október 14-ig. A következő hadműveleteink bokáig érő sárban, latyakban folytatódtak, s mindig át volt ázva a ruhám, s este sárban és piszokban feküdtem le a földre a sátorlapra. Ez a sár, piszok, eső majdnem kibírhatatlan volt számunkra! 38
