Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
Mikor a pénztár nyitott, váltottam a közeli állomásig három menetjegyet. Ismét felszálltunk tehát a beérkező vonatra. Egy marhavagonban foglaltunk helyet a padlón, a prices alatt. Ez volt a legszerényebb hely. Ezzel is a tovarisoknak (elvtársaknak) kedveztünk, hogy belénk ne kössenek. Másnap reggel már világos volt, amikor egy állomáson bejött a kalauz és kérte a jegyeket. Én odaadtam a három jegyet, mire a kalauz azt mondja: ezek a jegyek már régen lejártak. Tessék azonnal kiszállni. Igaza volt, mert már jóval túlutaztuk azt az állomást, ameddig a jegyünk szólt. Szedtük hát a sátorfánkat, Felesel már le is ugrott a kocsiból és nyúlt fel a hátizsákjáért, amikor a vonat elindult. Akkor hirtelen visszarántottam Felcsert és mondtam a kalauznak, hogy már késő leszállni majd a következő állomáson! Beleegyezett! A következő állomáson, amint a vonat megállt, a kalauz azonnal kiugrott, ment a dolgára és velünk nem törődött. Elfelejtette, vagy jóindulatú volt hozzánk, azt nem tudhatom. De facto mi tovább utaztunk: délelőtt 9 óráig. Tehát a szomszédos forgalmú menetjeggyel 12 óráig utaztunk. Jókora utat tettünk meg! Következett Krasznoje vasútállomása. Ez egy nagyváros volt, és nem volt tanácsos nekünk a vjazmai esetünk után az ottani rendőrséggel találkoznunk. Ezért az odaérkezésünk után a vonatból azonnal kiszálltunk. Szerencsénk volt, hogy a vonat hosszú volt és mi a végén utaztunk. így amint leszálltunk, előttünk kerítés nem tartóztatott fel, és a pályaudvart az állomás épületének érintése nélkül elhagyhattuk. Kiérve éppen a műútra értünk, mely nyugat felé Orsának vezetett, szóval éppen a célunk felé. Azonnal siettünk a városból el, de minél messzebb és minél hamarabb! Innen Orsa körülbelül 50 km-nyire lehetett. Két napi út és célnál leszünk, gondoltam. Menetközben eladtam fekete báránybör bélésemet, mely eddig a hideg időjárás ellen védett. Most azonban melegebbre fordult az idő. Délután 4 órára egy kis faluig értünk, melynek vasútállomása volt, s utána már Orsa következett. A vasútállomás szabadon álló épületének várótermében foglaltunk helyet, melyből egy ajtó a peronra, hátul egy másik a falu felé nyílt. Mikor vonat volt a pályaudvaron, egy falusi rendőr állt a peron ajtajában. Lepakolva csájáztunk. Egyszer csak egy vonat füttyét hallottuk, mely Orsa felől futott be. Kimentünk, és láttuk, hogy orosz hadifogolyinvalidusokat szállít Moszkva felé. Mondom Felcsernek, ha ilyen invalidus ellenvonat jönne, akkor meg volnánk mentve. 144
