Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
Másnap ugyanúgy az estefelé elért faluban szállásoltunk, és adtunk a szállásért cukrot és hajnyírást a gyerekeknek. így ment ez 5 napig, amikor Szmolenszk elővárosába értünk késő este, úgy 9 óra tájban. Itt is a megszokott módon próbáltunk eljárni. Az első jobb házban megkopogtattuk az ablakot. Már feküdt a család. Mondja a gazda, hogy nem fogadhat be, mert csak igazolványosokat szabad szállásra engedni, vagy ha a bíró megengedi. Menjünk a bíróhoz, s mutatta is a házát. Ott kopogtattunk az ablakon. Kinéz egy 16 év körüli fiatalember. A bíró fia volt. Mikor elmondtuk neki, hogy engedélyt kérünk a szállásra, azt mondta nekünk:- Sohase menjetek vissza oda, hanem gyertek be hozzánk. Az apám nincs ugyan itthon, de az nem baj. Bementünk. Jól megvacsoráztatott a fiú, és elbeszélgettünk vele és hozzá hasonló korú nővérével. Majd ígérte, hogy másnap reggel bemegy táblás kocsin a városi piacra, és minket is bevisz oda. Ott szabadon járnak a táborból jövő hadifoglyok, és azok majd informálnak mindenről, amit mi tudni akarunk. Másnap egy jó reggeli után bevitt a kocsiján a Szmolenszk főterén tartott piacra. Ott letett és elbúcsúztunk. Beszéltünk egy hadifogollyal. Ránk nézve hasznos tudnivalókat szereztünk tőle. Itt van a városban egy fogolytábor - mondta - melyben a hadifoglyok napi 2 rubelt kapnak, és abból élelmezik magukat, szabadon kijárva a táborból. Persze csak csomag nélkül! Tudják az oroszok, hogy csomagja nélkül, mely egész vagyonkáját képezi, nem szökik el a hadifogoly. A létszámuk folyton változik. Nincs névsorolvasás, mint nálunk volt naponta (pocstiri, vagy povjerka), és nem is veszik észre, ha valaki megszökik, vagy bejön. Gondoltam magamban, ha a szökés Orsánál nem sikerülne, úgy ide jövünk vissza pihenni, és újra kezdjük az új terv szerinti szökést végrehajtani. Azonban nem maradtunk sokáig a főtéren, hanem a város szélén levő utcákon át a város nyugati oldalán kijőve, egy erdőcskében pihentünk egész nap, mert információnk szerint az erdőcske mellett van egy kis vasúti állomás, és ott felszállva akartuk utunkat vasúton folytatni. Elegünk volt már a gyaloglásból! Tudtam már Vjazmán szerzett tapasztalatból, hogy igazolvány nélkül jegyet csak szomszédos forgalomra ad ki a vasúti pénztár. Vonatunk este 9 órakor indult. Ezért 8 órakor már ott voltunk a kis erdei állomáson. Mint a muzsikok szoktak, mi is leheveredtünk a váróterem padlójára, és úgy tettünk, mintha aludnánk. 143
