Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

1917.

A tavaszi fehér éjszakák megérkezésekor a vegetáció megindult, és oly gyorsan nőtt a falevél, hogy reggeltől estig látható volt a napi növekedése. Persze itt északon sietni kell a növénynek, mert október 1-én már tél van, és a szeptember is olyan hűvös már, mint nálunk a november. Ott kukorica nem termett, sem búza, sem árpa, csak rozs, krumpli és tarlórépa. Mikor szeptemberben sétálni vittek a határba, láttam, hogy miként érlelik a rozstermést. Nagy asztagba hordják össze a rozskévéket úgy, hogy a kalász befelé legyen a belső üresség felé. Nyílás van, s azon be lehet lépni az asztag belsejébe. Ott a földbe vájva készítenek tűzhelyet, és abban állandóan tüzelnek, míg a rozs be nem érik. Persze óvatos a tüzelés, hogy az asztag meg ne gyulladjon. Hazamenetelünk kérdése nagyon izgatott már ebben az évben. A világtörténelmi nagy eseményekre már nem kellett sokáig várni. 1917. március 11-én a duma nyíltan megtagadta az engedel­mességet a cárnak. Az ellenük küldött kormánycsapatokat legyőzték, és a kormány tagjait foglyul ejtették. Kitört a forradalom! Március 15-én a cár lemondott! A dumában elhangzott beszédek szerint Kerenszky sürgette a békét és a hadifoglyok hazaküldését. Mi csak azt vártuk, hogy mikor kerül Kerenszky a kormány élére?! Március 21-én meg is alakult a forradalmi kormány Lvov herceggel az élén. Most már biztosra vettük a különbéke megkötését, de az nem következett be és a hadifogolytáborok kapui sem nyíltak meg. Májusban megalakult új kormányban Kerenszky lett a hadügy­miniszter. Eljött hát Kerenszky ideje! Azonban most sem történt semmi! Illetve történt egészen más, mint amit vártunk. Júliusban Kerenszky vette át a kormány vezetését, de nem volt hajlandó a központi hatalmakkal különbékét kötni, hanem csak az entente-hatalmakkal közösen. Angol befolyásra Kerenszky feladta előbb hirdetett elveit, és minden befolyását latba vetve, megindította az oroszok utolsó támadását, az úgynevezett Kerenszky-offenzivát.19 Szabadulási reményeink összeomlottak! Azonban a gazdasági válság beköszöntött, és a nagy drágaság miatt alig bírtunk megélni. Csak lóhúst volt módunkban beszerezni. Azt a tatárok mindig árultak. Első ebédnél az étkezőcsoportunknak a fele ette meg a lófasírtot, második alkalommal a 3/4 része, és végül mindenki. A pénz romlott. Kiadták a Kerenszky papírpénzt: 20 és 40 rubele­seket. Szalagban nyomták és tekercsben, mint a villamosjegyeket, és úgy adták ki. Aprópénz nem volt, teljesen kiveszett a forgalomból. Nem 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom