Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
1917.
a skorbut elrothasztotta a lábfejükön vagy a kezek fejein a húst, s a csontok, csupaszon kilátszottak, megborzasztva a bajtársakat. 1917 tavaszán a portánkon két földszintes, fagerendákból épült házat bocsátott a parancsnokság a megszaporodott hadifoglyok rendelkezésére. Azért is kellett több épület, mert a priccsek eltüntetésével kevesebb lett a férőhely a gyárépületekben. Ugyanis most már mindenkinek volt maga készítette ágya! Ezt a priccsek deszkáiból magunk csináltuk. A deszkára három osztató matracot használtunk, természetesen lepedő nélkül. Pokrócaink voltak. Télen még a katonaköpenyt is magunkra terítettük. Önkéntes jelentkezéssel töltötték meg a két kis ház táborát. Én is jelentkeztem dr. Felcser Béla járásbírósági jegyző bajtársammal, és egy kis szobában foglaltunk helyet a magyar házban, melyben összesen 16-an laktunk. A másik faházban pedig 16 osztrák tiszt helyezkedett el. Osztrák tüzér százados lett a parancsnokunk. E házban volt a konyhánk. Együtt egy menázs-csoportot szerveztünk. A konyhán tisztilegények munkálkodtak, vegyesen magyarok és németek, s jól megértették egymást. A házunkban volt egy udvari szoba, ez volt 2 miénk és 2 nagyobb utcai szoba. Lakásunk emeletnek számított, mert alattunk fáskamrák voltak. Az osztrákok házában volt egy nagy közös ebédlöhelyiségünk, ez alatt volt a konyha. A konyha telidesteli volt svábbogárral. Ki nem irthattuk, a faház réseiben volt jó búvóhelyük. Az egér sem hiányzott. Éjjel az ágyamon és a testemen akárhányszor végigkorzózott az egér, ami azonban jó álmomat nem zavarta. Az udvar végében volt egy nagy kert, de abban semmit sem termeltünk, hanem nyáron napozónak, télen ródlizó helynek és sétatérnek használtuk. A faházba költözésem menekülés volt a tömeglakásból! Ha valaki éjjel-nappal sok ember között él, és nem bír magára maradni, a társaság lassan a terhére van, és futni szeretne ki a világból. Itt kevesen voltunk és csend vett körül. Ez időben már nagy volt az élelmiszerhiány. Kenyeret nem vehettünk, csak a fejadagot kaptuk és az őröktől néha-néha vásároltunk fehérkenyeret. Minden élelmiszert, amit az őrök behoztak eladásra, megvettünk. Ez időben vettem árpalisztet, krumplit egy vederrel. Kitűnő étel készült ezekből: a krumplit nyersen megreszeltem, és bele annyi árpalisztet tettem, hogy sürü pép legyen, majd a lepényt repceolajban kisütöttem. Pompás vacsora volt! Csak az olajt előbb fel kellett forrósítani, hogy a bűze elszálljon. Itthon később megpróbáltam ugyanezt búzaliszttel, zsírral, melyből jobbnak kellett volna lennie, de bizony ehetetlennek bizonyult! 128
