Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
A vízi és vízparti élőlények megfigyeléseinek alapjai
Ha célirányosan választunk ki egy-egy befogni kívánt repülő rovart, mint például a mocsári virágokon táplálkozó lepkéket, akkor lepkehálóra lesz szükségünk. Ez a módszer többnyire kisebb testmozgásra is sarkallja a lelkes temészetbúvárt. A lepkeháló leginkább abban különbözik a fűhálótól, hogy anyaga sokkal lágyabb, Így sérülésmentesen megfoghatunk vele olyan törékeny állatokat is, mint amilyenek a lepkék. Ennek a hálótípusnak másik előnye, hogy anyaga finoman lyuggatott, többé-kevésbé átlátszó, így anélkül szemlélhetjük meg a befogott állatot, hogy kivennénk és épségét kockáztatnánk. A megfigyelést követően a háló szájának kibontásával sértetlenül útjára engedhetjük zsákmányunkat. A fűhálónkat - a zsákrész módosításával - egyszerűen átalakíthatjuk lepkehálóvá, erre a tüll kiválóan alkalmas. A vízben élő állatok vizsgálata során is hasznosak lehetnek a hálók. Ott, ahol a nyílt vízfelületet száraz lábbal meg tudjuk közelíteni, elég a rövid nyelű akvarisztikái háló. A legtöbb esetben a természetes vizek korántsem ilyenek, a parti növényzet a víz mélységnek megfelelően zónákra oszlik. A vizparti növényzet között eleinte elég egy magasabb szárú gumicsizma, míg mélyebb vizterekben már csak mellescsizma használatával tudunk szárazon maradni. Áthidaló megoldás, ha van csónakunk. A nagyobb vízmélység már komolyabb hálót és hálónyelet igényel, bár ez nagymértékben függ attól, hogy melyik állatcsoportot vagy milyen vízteret szeretnénk vizsgálni. Vízi élőlényeket háló nélkül is foghatunk. A vízen lebegő vagy alámerült hínár kiemelésével nem csak a növényeket tanulmányozhatjuk, hanem a leveleik között rejtőző állatokat is. Itt bújnak meg a bolharákok vagy állnak lesben a ragadozó lárvák, piócák. A gyűjtött növényi részt sötét fóliára fektetve és szétbontva találjuk meg őket, többnyire csigák, borsókagylók, víziskorpiók és sok egyéb különleges kinézetű élőlény társaságában. Létezik módszer, mellyel a vízben tenyésző növényeket anélkül tudjuk a szárazra juttatni, hogy értük kéne mennünk - ez a növénycsáklyázás. Az eszköz roppant egyszerű: egy hosszú, erős kötél végére fémből hajlított - leginkább hajók horgonyára hasonlító - csáklyát erősítünk, ezt a víz felett távolra dobva, majd a vízben magunkhoz húzva tudjuk begyűjteni a vízinövények aljzat feletti részét. A partra került víziállatokról gondoskodnunk is kell. Különösen ügyeljünk arra, hogy ki ne száradjanak. Erre megfelelő bármilyen, a viz tárolására alkalmas edény (pl. befőttesüveg]. Kisméretű, házilag készített akvárium még élvezetesebbé teheti a vizek lakóinak vizsgálatát. Vannak speciális gyűjtési módszerek is. A vizeket szegélyező cserjések és alacsonyabb fák lombjában ma 'íftüi
