Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)
Béke vagy háború? Éljen a háború!
Béke vagy háború? Éljen a háború! Nem állíthatjuk, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói meggyilkolásának hírére azonnal általános „Vesszen Szerbia!”-han- gulat jelentkezett Békéscsaba lakossága körében. A Monarchia követe által 1914. július 23-án átnyújtott ultimátum után is voltak, akik aggódva várták Szerbia válaszát. A Csabán megjelenő, Békésmegyei Függetlenség című 48-as párti lap éppen a Szerbia elleni hadüzenet napján, a friss hírek között, a következő címmel jelentetett meg egy álhírt: Meg van a béke! Ugyanebben a számban, tehát július 28-án, Az ultimátum című cikk szerzője éppen a háború iránt érzett aggodalmának adott hangot. A vidéki, csabai újságíró látta a konfliktus kiterjedésének veszélyét, érzékelte, hogy egy addig nem tapasztalt háború borzalmai jöhetnek, ezért azonban minden felelősséget elhárított a Monarchiáról: „Attól tartunk, hogy a jegyzékben foglalt követelések természete és a jegyzék egész tartalma olyan mélyen belevág Szerbia húsába és vérébe, hogy Szerbia inkább háborúra, semmint e követelések minden pontjának feltétlen teljesítésére határozná el magát. De ezen a ponton nemcsak Szerbiának a maga erejéből és a maga törekvéseinek mérlegeléseiből való elhatározására gondolunk, hanem arra is, hogy menyiben számít és számíthat mások és elsősorban Oroszország támogatására. És ezen a ponton fordul meg az a másik roppant nagy kérdés is, hogy vájjon a magyar-osztrák monarchia (sic!) külügyi kormányának az ultimátumban kifejezésre jutott döntő elhatározása után a háború vagy béke kérdése csak az osztrák-magyar monarchia és Szerbia kérdése marad-e, vagy pedig európai ügygyé válik? Izolálódhatik-e az ügy Szerbiára vagy pedig európai háború veszedelme tör ki? Nem lelkesülünk, nem lelkesedhetünk tehát a háborúért. De hiába: számolnunk kell vele. Belesodródtunk. Az események nélkülünk, sőt ellenünkre úgy alakultak, hogy szükségessé vált a monarchia határozott fellépése.” A hadüzenetet követően elhallgattak a békét kívánók. A háború kitörését követő hangulatról a július 29-i számban már így számol be az újság: „Páratlan lelkesedéssel és mégis öntudatos férfias nyugodtsággal fogadta Csaba és Békésmegye (sic!) népe a háború hírét. Ez a lelkesedés folyton fokozódik. A mozgósítás éjszakájának páratlan melegsége, elevensége, színessége nap-nap után megismétlődik. Hangos és lelkes tömegek járják be az utcákat 12
