Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)

Béke vagy háború? Éljen a háború!

mindenfelé Békéscsabán, éltetve a királyt, a háborút, a hadsereget és a bevonuló hadköteleseket.” (Vajon mindenki ennyire lelkes volt? Nem akadt senki, aki elszoruló szívvel nézett az eljövendő elé? Nem hihetjük.)

A háború kitörésével a lap szinte teljesen feladta ellenzéki hangvételét: „Oly szituáció következett be, melyben nincs helye a kritikának, hanem csak a becsületes helytállásnak” - szögezte le már a július 28-i cikk írója. (Igaz, a kormányzat az 1912. évi háború esetére kivételes intézkedésekről szóló törvény alapján előzetes cenzúrával élhetett. Rendeletekben, főispánoknak szóló utasításokban is megszabta, hogy mely ügyekről nem írhatnak a lapok.)

Békéscsaba 1930-ban megjelent monográfiája a háború alatt a város hadba vonult fiainak számát az alkalmasnak találtattak és besorozottak statisztikájának ismeretében mintegy 11 000 főre teszi. 1914 júliusától az idő előrehaladtával sor került egyrészről a mind fiatalabb, másrészről a mind idősebb korosztályok besorozására. Az emberveszteségek pótlására 1915-ben a hadkötelezettség korhatárát kitágították a 18 és 50 év közötti korosztályokra, 1916-ban a fölső korhatárt 55 évre emelték (az idősebbeket azért általában nem a harcoló alakulatokhoz osztották be). A korábban alkalmatlannak találtattak vagy mentesítettek számára rendszeressé váltak a pótsorozások, felülvizsgálatok, szemlék, amelyeken egyre többször kiderült, hogy megfelelnek legalább valamilyen kisegítő, ellátó alakulatba vagy munkásszázadba. A Békésmegyei Függetlenség 1915. március 31-i száma már arról számol be, hogy a csabai főgimnázium 19-20 éves tanulói közül a szemlén beváltak három nappal korábban kikapták addigi előmenetelük alapján az osztálybizonyítványokat, a VIII. évesek pedig az érettségi bizonyítványokat is. S az iskolaidő ilyetén lerövidítése már a háború következménye volt.

13