Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes 97 mindössze két és fél évig tűrte a helyi korlátokat. Fájó szívvel, de férje biztonságos anyagi révében hagyta a kisfiút. 300 pengővel a zsebében Franciaországba utazott. Párizs, harmincas évek. Felszabadító varázslat lehetett, éles ellentétele a harmincas évek kemény, kataszteri holdakban gondolkodó Orosházájának. Pestre visszatérve- mivel az orosházi Rajki József mellett megízlelte a szoboralkotás boldogságos gyötrelmét, rajziskolába iratkozott, majd a bécsi Hertha Bucher keramikushoz ajánlotta be Kovács Margit. Végül mégis a toll mellett maradt. Ahogyan beszélgetéseink során maliciózusan megjegyezte: „írni olcsóbb és könnyebb”. 1934-ben a Pesti Naplóhoz került. Életrevalósága révén. A felvételi beszélgetésről ezt írta: „Mondjon gyorsan egy riporttippet, amivel szívesen mutatkozna be nálunk...- Ma este száz amerikai festőnövendék érkezik a bécsi hajóval.- Sajnos egyik munkatársunk várni fogja őket a hajónál.- De én elébük utazhatok Vácig, most rögtön, együtt jöhetek velük, az étkezőben nyugodtan megtudhatok tőlük minden érdekességet, női, amerikai és képzőművészeti szempontból - még a hajón megírhatom a riportot és tizenegykor készen behozhatom.- Induljon fiacskám, mert lekési a csatlakozást.” Az 1850-től működő, nagy hagyományú, polgári liberális szellemű újság mellett írogatott a Délibábnak, a Színházi Életnek. Cikkei olvashatók az 1923-tól megjelenő, szintén liberális ellenzéki lapban, az Esti Kurírban is. Nem zavarta, ami családját annál inkább: „Józsitól se veheted rossznéven, amit gondol, mikor elolvas egy novellát, amiben Kata azt taglalja, hogyan támadnak filozofikus gondolatai, miközben a barátja lakása felé siet, vagy azt, hogy mondja el ugyanennek a barátjának részletesen, milyen szörnyű unalmas fráter volt a férje. Nem, azt ettől a férjtől igazán nem várhatod el, hogy mást érezzen, mint szégyenkezést, amiért ezzel a nővel valaha az oltár elé állt. Kata okosabbat is tehetne, minthogy állandóan helyszíni közvetítést ad az életéről”. A magyarországi zsidóüldözésről 1939-ben Fedor Ágnes szembesült azzal, ami addig kevésbé foglalkoztatta: zsidó származásával. Hiszen olyan faluban nőtt fel, amelyet, Veres József szavaival: „a zom- bai földesúr vallásüldözései elől a tatár-, török-dulás miatt farkasok tanyájává lett Orosegyháza területére” menekült letelepedők virágoztattak fel. Az írónő magukról egyébként is úgy tartotta, ők már ötödik nemzedék, „akiknek már egyik dédapja se igen tudott héberül olvasni, egyik se foglalkozott pénzzel, vászonnal, betűvel. A gondjaik esőgondok voltak és hógondok, az Úristennel volt bajuk, nem a bírósággal. Ezek a dédapák már mind az alfóldön születtek, búzát termeltek és disznót hizlaltak - tehát persze ettek is - parasztok közt éltek, szomszéd gazdatiszttel barátkoztak, ...és csak olyankor jutott eszükbe, hogy vallásuk zsidó, mikor egy élet folyamán négyszer vagy ötször be kellett diktálni egy hivatalban.” Az akarnok emberek példája nyomán hitte: történelem ide, történelem oda, sorsát ő a saját elhatározásával, képességével, munkájával formálja. Újságíró,
