Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
98 Életművek idézése nagyon jó újságíró volt. Éles szemű, érzékeny. Ám veleszületett optimizmusa sértetlenséggel ámította. Még akkor is, amikor rájött: „Az ember idáig útlevele adatai szerint magas volt, a haja szőke s a vallása zsidó. De ez az adat most előlépett s elborította a többit”. Az 1920. évi XXV. törvénycikk, a numerus clausus, melynek következtében az izraelita felekezetű egyetemi hallgatók addig 30-40 %-os aránya 8-11 %-ra csappant, közvetlenül még nem érintette. A „Mi is történhet?” higgadtságát sugallta neki, hogy ekkortájt Pesten élt Európa legnépesebb zsidóközössége. Közülük került ki a 2 millió pengős vagyonnál többel rendelkező befolyásos gazdasági elit kétharmada. Idegszálai még akkor sem riasztották, amikor a Pesti Naplóban az I. zsidótörvény előkészítése alatt, 1938. május 5-én megjelent a szellemi élet 59 neves képviselőjének tiltakozó nyilatkozata. Ami persze semmit nem nyomott a latban a XV. törvénycikk ellenében, amely a zsidók számarányát 20 %-ra korlátozta a szellemi életben, az iparban és a gazdaságban. Az azonban már őt is kétségbe ejtette, amikor a második zsidótörvény alapján megfosztották munkájától. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztersége alatt egy született Fischer Terézia nem fért bele a megengedett 6 %-ba. Ugyanezen törvény végrehajtási rendelete okán volt férjét - származása miatt - 6 virilis20 társával együtt kihagyták az orosházi községi képviselőtestületből. Férfirokonait ettől kezdve be-behívták munkaszolgálatra - ekkor még „csak” - a közeli Gyomára. Végül aztán magánéletét is kényszerpályára térítette az 1941. augusztus 8-i fajvédelmi intézkedés, megtiltva a zsidók és nem zsidók közötti házasságot. A szegény, de önző költővel (a Különös karnevál című regényben szörnyetegnek titulálva), majd a jóindulatú, de nős díszlettervezővel (Sárkánnyal) való kitel- jesíthetetlen kapcsolata után megismerte a Pesti Napló akkor új munkatársát: báró Wesselényi Miklóst. Annak az embernek az unokáját, aki már 1831-ben leírta: „Minálunk sokféle nyelv, sokféle relígió, számtalan különböző szokások, s hányféle nemzetség! Ez magában is veszedelem. Bajos, szinte lehetetlen ezen hézagokat kipótolni, csak a haza, polgári alkotmány s törvény iránti egyenlő buzgóság teheti. Ezt pedig egyedül az eszközölheti, hogy a nemzetiség s polgári alkotmány malasztait minden nyelvű, vallási s származásúakra egyenlően terjessze, hogy ne legyen azok közül egy helyzetbeli is a többi felett a mások kárára kényeztetett becéje, s mostohaként eggyel se bánjanak...”. A reformkor vezető politikusaként számon tartott őse nevét viselő, olykor megszenvedő újságíró Kolozsvárott született 1911-ben. A hírneves erdélyi báró család tagja zilahi, nagyváradi, berlini és budapesti tanulmányai után 1936-ban jogi és államtudományi doktorátust szerzett. „Makulátlan” származásával szóba sem jöhetett a Fedor Ágneshez fűződő kapcsolatának törvényesítése. Wesselényi 1940-től a Magyar 20 Itt: a legtöbb adót fizető polgár.
