Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
26 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele eseményeiért való erkölcsi felelősséget boncolgatta. A Hajnali tűz (1961) az 1950- es évek végi szövetkezeti mozgalom konfliktusairól szól. A Részeg eső (1963) című regényében az 1944-es és 1956-os események okait kutatta. Ezt a regényt is átdolgozta színdarabnak, melyet 1964-ben be is mutatott a Nemzeti Színház. Önéletrajzi indíttatású regénye: az Elindult szeptemberben (1940). Méltánytalanul elfeledett a Vízkereszttől Szilveszterig című műből forgatott, Akiket a pacsirta elkísér című film, A térképen nem található - Pitypang című színművek. A Részeg esőt a modern társadalmi-lélektani regények sorában tartjuk számon. A léleknek kenyere című kötetben Darvas életének utolsó hat esztendejében keletkezett cikkeit, tanulmányait, előadásait, felszólalásait és a vele készített interjúkat olvashatjuk. Sorai között ott sejlik, hogy korán kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal, majd a népi írók mozgalmával. A Darvas Emlékházat évtizedekig nagy lelkiismeretességgel gondozó Görbics Mihályné gyakran emlegette a látogatóknak, hogy az írót 1933-ban letartóztatták, 2 hónapot fogházban is töltött, majd hazatoloncolták Orosházára. 5 évig rendőri felügyelet alatt állt. 1934-től újságíróként dolgozott, majd a Szabad írásban megjelent novellája miatt újból letartóztatták. 1936-1937 között Vértes Györggyel szerkesztette az igen színvonalas marxista folyóiratot, a Gondolatot. 1937-ben a Márciusi Front tagja lett. írt a Válaszba, a Kelet Népébe. 1938-ban a Szabad Szó, 1940 és 1944 között a Kis Újság munkatársa. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezésében. Egy esztendő elteltével Erdei Ferenccel együtt kifejtette a népi baloldal álláspontját a balatonszárszói konferencián. 1945-től aktív résztvevője a politikai életnek. Ez évtől egészen haláláig országgyűlési képviselő. 1945 és 1956 között a Nemzeti Parasztpárt alelnöke. 1947 és 1956 között több tárca élére került: 1947-től építésügyi, 1950-1951-ben vallás- és közoktatásügyi, 1951 és 1953 között közoktatásügyi, 1953 és 1956 között népművelési miniszter. 1950-ben a Bányai Evangélikus Egyházkerület nem lelkészi elnöke, egyházkerületi felügyelője. Az 1952-es egyházigazgatási átszervezés során a két megmaradt kerület egyike, a Déli Egyházkerület felügyelője lett. Ezt a tisztségét 1972-ig töltötte be, előbb Dezséry László, majd Ordass Lajos, végül Káldy Zoltán püspökök elnöktársaként. 1951 és 1953 között, majd 1959-től az újjászervezett Magyar írószövetség elnöke. 1957 és 1959 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója. Ugyanekkor szerkesztette a Kortárs című folyóiratot. 1957-ben belépett az MSZMP-be, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1971-től az Elnöki Tanács tagja. Darvas gyakorlati politikus. Alkatánál fogva jó szervező, rendtartó vezető. Ugyanakkor éppen ez a mindhalálig tartó közéletiség az akadálya annak, hogy mindent megírhasson, ami kikívánkozott belőle. Belső konfliktusa, néha valósággal lelkifurdalása támadt, amiért íróművészetét háttérbe szorította a politika kedvéért. Pedig termékeny író volt. A XX. kongresszus, majd 1956 után vállalta a felelős írói számvetést
