Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 27 is. Közéleti tevékenysége megújult, országjárásairól riportokban számolt be - köztük az egyik legszebb és legjelentősebb írása a Tiszántúli utazás 1957 tavaszán12. 1960-ban Az író és a kor című rövid, előszónak szánt írásában fogalmazta meg programját: „a valóság megismerésének szüntelen és forró szenvedélye nélkül sose lehetett és ma különösen nem lehet íróvá senki”. Darvas József az őt legjobban foglalkoztató kérdésekre több műben is visszatért, újra szembesült a két világháború között leírtakkal. Önmagára rótta ki egy újabb orosházi utazás, felmérés feladatát, megírását (Orosházi változások, 1965; Orosháza - ma). A történelem általa már egyszer regényben megidézett alakjáról, Hunyadiról drámát is írt. (A Gyulai Várszínházban neves színészek játszották.) A szociográfia nemcsak a két világháború között volt egyik nagy vállalása, de olyannyira szívügye maradt, hogy 1968-ban a Magyarország felfedezése című könyvsorozat egyik életre hívója, szerkesztője, inspirátora lett. Nagy visszhangot keltett, amikor Végh Antalt megvédte a pártapparátustól szociográfiai riportja miatt. A térképen nem található című színdarabját Nyíregyházán nem engedték bemutatni, így az a miskolci színházban került színpadra. A Dózsa György utca 74. szám alatti Dumitrás-ház ma emlékház. Udvarán a Békés Megyei Irodalmi Gyűjteménnyel. Kovái (Kovalcsik) Lőrinc (Szentpétervár, 1912 - Budapest, 1986. február 23.) író, magyar - történelem szakos tanár, műfordító. Orosháza délkeleti határrészén, Pusztaföldvár közvetlen szomszédságában működött a tanyai iskolák 1973-ban végrehajtott körzetesítéséig a Tatársánci Népiskola. Kovái András az I. világháború után, szentpétervári fogságából ide hozott magával egy a háborúban megözvegyült fiatal orosz asszonyt. Az özveggyel együtt annak kisfiát is vállalta: nevére íratta, kitaníttatta. így került édesanyja második házassága révén a kis Lőrinc vidékünkre 1920- ban. 1933-ig élt itt, majd Hódmezővásárhelyen. Az 1945-ös Szabad Nép alapító tagja. 1947-ben az új Gondolat főszerkesztője. 36 éves korától az írásaiból élt. Első sikere: Földönfutók (1943). Regényei romantikus és naturalista színezetűek, terjedelmesek, szinte évente adta ki azokat. Keszi Imre 1948-ban fogalmazta róla: „A történelem és a földkerekség hosszú szakaszain, széles távlataiban végigszántó regényeiben Kováit alapjában véve az emberi élet ősi szenzációi, a szerelem és halál érdeklik. Ezeknek perspektívájából Iája az emberiség történelmét, ezeken keresztül Iája a forradalmat is.” - Kedvelt témája az antik Róma, a középkori parasztháborúk, a magyar függetlenségi harcok. 1943- tól csaknem fél évszázadon át közel negyven regénye, ifjúsági kötete kerül az olvasókhoz. Legismertebbek: Három tribunus (1955), Ködrongyok (1961), Varázsfény (1963), Cézárok kertje (1969), Fergeteg Északon (1971), Táruló égbolt (1975), Örvénylő fellegek (1980), Aki a Napba néz (1982). A Vadvíz (1943) és a Csók a pusztán (1983) című regényeiben Orosháza környékét is érzékletesen megörökítette. Előbbiben 12 In: Darvas József: Tiszántúl. Gondolat Kiadó, Budapest, 1957.
