Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
Jaj pártám, pártám! - Menyegzők, vőfélyrigmusok 199 A vőfély beköszönti őket. A pénz, amit összetáncolnak, a zenészeké. Az édességről szólva: a vásárhelyi Pusztán az első világháború előtt csőrögét vittek szalvétába kötve, később terjedt el a torta: 12 kis gyertyával, hogy az év minden hónapjában boldogok legyenek az ifjú házasok. Mindenütt szokás, hogy éjfélkor öltöztetik menyecskének a menyasszonyt. Néhány éve jött divatba, hogy a vőfély néhány 6-8 éves fiúnak és kislánynak a kezébe égő gyertyát ad, ahogyan a menyasszonynak is. Leoltják a villanyt és keringőbe fognak. Vidékünkön a felkontyolás jelzi, hogy a leányból asszony lett. A fiatalok hálóhelyén, a férj jelenlétében az asszonyok és lányok a menyecske haját kontyba rakják. Az ara eközben sír, mivel az illem így diktálja. A kontyolás végeztével váltságdíj fejében adják át a vőfélynek az új asszonyt. A lakodalom vége felé korábban „kitoló kását”, későbbi időkben tortákat és aprósüteményeket szolgáltak fel. A násznagy, nagyvőfély ezzel is értésükre adja a vendégeknek, hogy véget ért a lakodalom. A mai lakodalmas szokások gyökerei időben messze nyúlhatnak a magyar hagyományokba. A tájnyelvi sajátosságok a köznyelv térhódítása miatti olvadásához hasonlóan egyes vidékeken a ceremóniák különbözőségei, de egyre több azonossága is felfedezhető. Ezen túl azonban érvényes Bálint Sándor megállapítása: „Az esküvő hagyományvilága, szimbólumrendszere tehát egyes kübőségeket (vőfélymondóka, lakodalmi virág, menyasszonytánc) nem számítva, módosabb tanyai népünknél is már lényegében a múlté. Elvesztette kozmikus jelentőségét, mert a régi mágikus-szakrális világkép már nem áll mögötte. A mulatság hangulata inkább egy névnap meghitt jókedvét idézte, semmint a régi lakodalmak megilletődött, érzelmi szélsőségek között hullámzó, fónséges és vaskos megnyilatkozásait.”78 Vőfély A házasulandók nagy napját sokan igyekeznek gördülékennyé és felejthetetlenné tenni. Élükön a vendégnépet mulattató rigmusoló, aki a régi „hegedősök” emlékét idézi. Róla a Magyar Néprajzi Lexikonban azt olvastam, hogy a középkori mulattatok, a 16-18. századi énekes szolgák, szolgadiákok újkori népi megfelelője. Nem alkotója, csupán - a helyzethez alkalmazásával - előadója a vőfélyverseknek. Szövegei egy része ponyván is megjelent. A nyomtatott vagy kéziratos másolatban terjedő vőfélykönyvek a lakodalom menetének megfelelő sorrendben közlik a vőfélyverseket s a vőfélyek egyéb kötelességeit... Bár a vőfélyversek országosan ismertek, az egyes szokások, a lakodalmi étkek stb. szerint bizonyos táji különbségek is kimutathatók. Úgy 78 Bálint Sándor: A szegedi nagytáj népélete III. In: A szögedi nemzet. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79. 2.
