Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - "A lélek, csak az segít tovább..." 175 éve született Győry Vilos
,A lélek, csak az segít tovább..." 175 éve született Győry Vilmos 145 gyors egymásutánban meg is jelent. Nyomában fordítók sora: Huszár Vilmos, Radó Antal, Gaál Mózes, Wildner Ödön, Radnóti Miklós, Mándy Iván, Szász Béla, V. Pánczél Éva, Benyhe János. Az első kötet félszáz lapnál is hosszabb előszavában Győry egy 1857-ből származó spanyol forrásra hivatkozva tanulságos listát közölt. „E szerint a Búsképű lovag és a derék fegyverhordozó, Sancho Panza históriája spanyolul mintegy 400 kiadást ért meg a XIX. század közepéig. Angolul 200, franciául 168, olaszul 96 alkalommal jelent meg. Portugálul nyolcvanszor, németül hetvenszer, svédül tizenháromszor, lengyelül nyolcszor, dánul hatszor, oroszul kétszer látott addig napvilágot, és még latinra is átültették.”30 Győry alkotása csaknem egy évszázadig változtatás nélkül maradt érvényben. A magyar ifjúsági kiadások száma húsz körül mozog, akárcsak a „felnőtt” változatoké. A legolvasottabb Radnóti Miklós átköltése. 1943-ban (amikor a Révai Kiadó már másodszor hozta ki a Győry-féle teljes szöveget, Márai Sándor előszavával) a Vigilia is megjelentetett egy ifjúsági „átírást”, amelynek Mándy Iván a szerzője. Maga Győry a nagy munka előzményéről ezt írta: „A Kisfaludy-Társaság intézkedék arról, hogy e nevezetes mű, mely... Európának majd minden nyelvére át van már ültetve, s melyet egyébiránt - habár csak másodkézből - a miénk is bírt: magyarul is meglegyen, minden kihagyás vagy önkényes elváltoztatás nélkül, az eredetiből fordítva s szigorúan ahhoz alkalmazkodva.”16 Huszár Vilmos az 1900-as Athenaeum-kiadás előszavában, s már némi távolságból, így értékelte Győry munkáját: „Maga a fordítás teljesen megfelel a Kis- faludy-Társaságtól kitűzött célnak. Az eredetihez mindenben alkalmazkodó és elejétől végig nagy gonddal készült. De nemcsak pontos és hű, hanem jellegzetes is. Visszatükrözteti az eredeti szellemét; nyelve sima, folyékony, a tárgyhoz illő. Nagy érdeme, hogy a legfinomabb árnyalatokban sem maradt mögötte az eredeti stílusának, amennyire ezt magyar nyelvünk lehetővé tette. A spanyol szöveg zamatét, ódon színét, keresettség nélkül való ragyogását is érvényre tudta emelni munkájában.” Benyhe János az 1955-ös kiadás előszavában így méltatta nagy elődjét és munkáját: „Nyolcvan év telt el Győry fordításának megjelenése óta, és az idő alig koptatott a magyar Don Quijote érdemein. Győry Vilmos ízes népnyelvi humora, fordítói ötletei, megoldásai ma is frissen hatnak, csak éppen szórendünk itt-ott fölbukkanó torzításait meg a kor biedermeier szóképeit lepte be a por. Ezen akar segíteni ez az eredetivel egybevetett, magyarázatos átdolgozás. Az átdolgozó... tisztelettel, de határozott kézzel nyúlt Győry immár klasszikus szövegéhez.” Nem tagadhatjuk, hogy nem mindenki szólt ennyire egyértelmű elismeréssel Győry fordításáról. így Babits: „A kontrasztos kétoldalúság lehat egészen a stílig. Ez hol parodisztikusan fellengzős, hol közmondásokkal zsúfolt, 30 Csuday Csaba: Öt pont a magyar „Quijote” történetéhez. Holmi, 2005.
