Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - "A lélek, csak az segít tovább..." 175 éve született Győry Vilos
146 Életművek idézése vaskos és népies. Sajnos mindig egy kicsit szószaporító. Legalább ez a benyomása annak, aki csak fordításban olvasta, a Győry Vilmos régi átültetésében, amely különben nagyon élvezhető.” Hogy sosem volt könnyű a szellem kincseit anyagiakkal elismertetni, igazolja a regény eredeti kiadásához tartozó „Tasa”, mely elárulja, milyen értéket képviselt a XVII. század elején egy regény, és az is kiderül belőle, hogy Cervantes mire mehetett remekművének honoráriumával. A jegyző ívenként három és fél maravedire taksálta a QUIJOTÉ-t. Ez a mű terjedelmével, azaz nyolcvanhárom ívvel számolva, kétszázkilencven maravedire rúgott, miközben 1605-ben egy tucat tojás hatvanhárom maravedibe került, a narancs tucatja ötvennégybe, egy csirke ára ötvenöt maravedi volt, fél kiló birkahús huszonnyolc. A nagy műért fizetett összegből az imént felsoroltakból mindössze egy alkalommal vásárolhatna Cervantes, igaz, egy tucat tojás helyett két tucat s még egy negyed kilo birkahús is beleférne a nem éppen lucullusi lakomába. Babitsnak igazat adhatunk abban, hogy a „Don Quijote írójának csak halhatatlanságot szerzett, de sikert nem”, ha a sikert gazdagodásként értjük. Bármennyire is csábító, e helyütt nincs alkalmunk e mű méltatására. Helyette engedjék meg színjátszóink után újból felidézni a bevezetést, melyet lassan már nem csak a spanyol kisiskolások fújnak emlékezetből: „Ismerkedjenek meg a nemes Don Quijoteval, ki Spanyolország La Mancha nevű részének egyik falujában - nevére nem emlékszem - , de bizonyosan élt. A mi derék emberünk minden vagyona egy fogason függő dárdából, régi pajzsból, vézna paripából állott, miután birtokának nagy részét rápazarolta arra a hóbortos szenvedélyére, melyről alább mindjárt említést akarunk tenni.” Cervantes vagyona nem volt tárgyakkal mérhető, anyagiakban bővelkedő, mégis örökít belőle mindenkinek. Csodamódon, hiszen a nagy mű elején bevallja: „Gondolkodom, hogy rejtezkedjem, írok, hogy álarcaimban fól ne fedezzétek, ki is vagyok igazán”. Van, hogy a tollforgató szándéka ez, ám évszázadok múltán mégis kiderül róla - miként mindenkiről -, ki is volt igazán. Van, aki ezután kiesik az idő rostáján, más életével, műveivel példát ad, tanít, mint igaz polgár. Köszönjük nekik, a nagyvilágban s szűkebb hazánkban. Sorukban Győry Vilmosnak.
