Dr. Dankó Imre szerk.: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi munkájáról (Gyula, 1962)
nagykiterjedésű puszták sorra váltak a XVIII. század elején a szarvasmarhatenyésztés és kereskedelem országosan is jelentős bázisaivá. Szénást a győri mészárosok és Kiriák Miklós bérelték, hasonlóképpen béreltek pusztákat a kevés vagy alkalmatlan legelővel bíró szomszédos városok is a békési földön, így Kisújszállás. Szentes, Hódmezővásárhely. A körülmények rendeződése során a bérletekből sorra szorultak ki a kereskedők. Helyüket az egyes községek vették át, mert szarvasmarhaállományuk rohamosan nőtt, elannyira, hogy némely községnek a saját határa is szűknek bizonyult. 7 Joggal írhatta 1784-ben Petik Ambrus, hogy „minden Helység határán, de kiváltképen a' pusztákon, a' hol a' Szarvas Marhának, Lónak, és juhnak legeltetésére, és tenyésztésére, úgy hizlalására is (ha tsak felettébb való szárazság nintsen) efféle baromnak bőv-legelő Mezejek vagyon" 6 A XIX. század elején primitív fejlődési fokon álló külterjes állattenyésztés volt Békés megye lakosságának a főfoglalkozása.'' Ahogy HanZó Lajos mondja, ezen b lül továbbrí is a szarvasmarhatenyésztés volt a döntő, bár a XVIII. század végére a földművelés már erőteljesen előretört, magával hozva a legelőtei ületek csökkenését. 10 Erőteljes csökkenést azonban csak később okozott a földművelés terjedése. A szarvasmarhaállomány 1848 óta mutat jelentősebb csökkenést. 11 A szarvasmarhaállomány fogyását a földművelés terjedésén kívül nagyban elősegítette a sorozatosan jelentkező és nagy áldozatokat követelő marhavész. A feljegyzések régóta ismernek Békés megyei marhavészeket. 1526-ban, majd 1739-ben. 1744-ben és 1747-ben különösen nagy vészek dühöngtek. 12 Az 1829-es marhavészről pedig, amiről az alábbiakban bővebben beszámolunk. Füzesgyarmatról maradt fenn érdekes adat. Eszerint „1829-ben, ismét elő-kerűlt a' Marhadög, melyben közel 500 Darab Marhája veszett el Lakótársainknak. A nyavalyának neve, mellyben döglöttek: „Szárazrétű paczal Fene (Lues ümaisis) volt." 15 A marhadög pusztításai igen érzékenyen érintették mind a gazdákat, mind az uradalmakat, de még a kereskedelmet, közellátást is. 1 * Érthető, hogy a hatóságok igyekeztek minden tőlük telhetőt elkövetni a marhavész ellen. Több könyv ismertette a nyavalyát s komoly rendszabályok gátolták a terjedését. 15 Az alábbiakban a Gyulai 7 Karácsonyi 441. 8 Petik Ambrus: Békés megye leírása, 1784. Gyula, 1961. 47. 9 Hanzó: Feudalizmuskori 19. 10 Békésmegye mezőgazdaságának fejlődése. Hanzó 8—9. 11 Zsilinszky Mihály: Szarvas város történelme. Pest, 1872. 165. 12 Karácsonyi 237 és 443 13 Gacsári István krónikája. A Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1880/81. (VII. köt.), B.-Gyula, 1881. 157. 14 Muskatirovics János: Rövid gondolatok azon módok eránt, mellyek szerént kedves Magyar Hazánkat jóféle hússal és hallal állandóan lehetne segíteni: s a húsnak fogyatkozását, következendőképen a bé-tsuszott drágaságot eltávoztatni. Buda, 1804, Vö.; Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, il. Budapest, 1954. 439. 15 Az ezen folyó 1810-dik Esztendőben, a N. Erdély Országi N. Fejedelemségben, a Szarvas Marhákban, sok helyeken uralkodó dögös nyavalya megfolytására, az egésségeseknek attól lehető megoltalmazására. az abban lévő betegek meggyógyítására kirendelt utasítás. Kolozsvár, 1810. Vö. : Kosáry II. 432. IS
