Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

S nem utolsósorban a cigány anya annyira ragaszkodik gyermekéhez, annyira maga körül szereti látni családját, hogy még kis időre sem válik meg tőle szívesen. E komoly és fontos probléma mielőbbi orvoslásra vár, mert nem lehet közömbös, hogy az állami gazdaságok, ezek a megyei cigány-tömegek számára oly különleges jelentőséggel bíró, mondhatni egyetlen munkahelyek, milyen lehetőségeket tudnak találni és teremteni a cigány munkavállalóknak. Mégpedig úgy, hogy az sem lehet cél, hogy csupán a férfiak dolgozzanak. A megfelelő munkaalkalom — és nemcsak nyáron, hanem télen is

10 — biztosítása után a következő feladat: a lakáshelyzet megjavítása. A megyénkben lakó jcigányok többsége még mindig egészségtelen, alacsony és szűk putriban lakik. Ez nem megyei specialitás, mert sajnos a Magyarországon élő mintegy 200 ezer cigányból 150 ezer lakik még mindig putriban és kunyhóban.

20 Az évszázados mulasztásokat nem lehet az egyik napról a másikra jóvátenni, bár kormányzatunk mindent elkövet, hogy meggyorsítsa ezek felszámolását — hozzásegíti a cigányokat házhelyek vételéhez és terveket készít a jelenlegi mostoha lakáshelyzet mielőbbi felszámolására. De már eddig is, — az utóbbi években — több új, cseréptetős és padlásos ház épült a megye több községében. A házak bútorzata szegényes. Igaz, nem szabad általánosítani, mert a pl. Tótkomlóson lakó Kherar-cigányok egyik-másik családjának lakásberendezése és bútorzata semmivel sem marad el a községben lakó szlovák vagy magyar parasztok átlagos színvonalától, sőt némelyike felül is múlja azt —, viszont a pl. Végegyházán lakó Masar törzsbeli cigányok igen szegényes körülmények között élnek, a lakások túlzsúfoltak, kevés a bútorzat, sokan alusznak a földre tett szalmán és a higiéniával is meglehetősen hadilábon állnak, ami ilyen körülmények között nem is csoda. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a Masar-cigányok, egyike a legutoljára letelepedett cigány törzseknek, míg az előbb már említett tótkomlósi Kherar-cigányok, már igen régen laknak a községben. Háziállatot, az oláh-cigányok — kivéve a kutyát és lovat és 19 Erőteljesebben kell belevonni a cigányokat a szövetkezeti mozgalomba. Gondolok itt nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari szövetkezetekre is, pl. kosárfonó, bádogos stb. 20 Pogány György és Bán Géza: A magyarországi cigányság helyzetéről. — Kézirat (Budapest, 1957) — 28. old. 2 G