Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 1. A természeti környezet elemi kihasználása

A müvetlen tájon elég sok vadállat élt, főleg kisebb négylábúak és madarak. Bőségben van róka, nem ritka az őz és dámvad, kevesebb a szarvas. Ez utóbbit az első telepesek még nyíllal, is vadászták.(12/297) A nádasokban sok farkas tanyázik, irtásukat a megye 1736-ban már elrendeli, összesen 72 farkasfej beszolgáltatását írva elő. Ezt a rendekezést később többször megismétlik. Ugyanígy kötelező a verebek, varjak, szarkák, csókák pusztítása. 1775-ben 26 838 varjú-csóka, 80 514 veréb és 36 farkas beadására kötelezik a lakosságot. (11/127—28) Ez az adat mutatja, hogy a nagyobb ragadozóknak, mint a farkasoknak a száma már csökkent. Ügy látszik, egy ideig a lakosság fegyverviselését nem tiltották, mert 1797ben, amikor a katonaság kócsagtollat kér a megyétől, itt elrendelik, hogy a szolgabíró — miután az uradalmi tiszttartó a köznéptől a puskákat beszedte — a fegyvereket vegye át és a nép között ossza ki.(l 1/129) Markovicz szerint a farkast lóhátról vadászták és amikor már kifáradt, tőrrel, buzogánnyal, vagy valami más fegyverrel ejtették el.(12/290) A ragadozók irtásától eltekintve azonban a század második felében a parasztoknak tiltják a vadászatot. 1746-ban tűnik fel az első helyi rendelkezés a vadászat tilalmáról.(19/1746) 1765'ben nemcsak a lőfegyverekkel való vadászatot tiltják meg, hanem azt is meghagyják: aki „kopókkal, agarakkal is fogdossa a vadat, katonának fog besoroztatni."(3 63) Később még többször szabályozzák a vadászat rendjét, de a tilalom változatlanul fennáll. Különösen gazdag volt a terület vadmadarakban. Túzok, fácán, gólya, daru, vadlúd, hattyú(12/290) fajdtyúk, kótsag, szártsa és még sok apróbb-nagyobb madár fészkelt a nádasokban, csalitokban.(23/48) Nyilván ezek tojását gyűjtögették, némelyik húsát fogyasztották, de a források főleg a kócsag és daru tollának értékéről beszélnek. A díszes tollakat a katonák is nagyon keresték és távoli vidékekre is elszállították. A század végére fátzán és a császár madár a használatba vett földterület megnövekedése miatt már igen megritkult. (23/47) Még 1797-ben is küld a megye kócsagtollat a bécsi testőröknek. A darvak sok kárt okoztak, mert a vetéseket lelegelték. (7/56) A híres békési méhészet nyomai a XVIII. században is meg-