Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

A papucsosok is képesített iparosok voltak. A papucs könynyű bőrből vagy posztóból készült. Olykor bársonyból is, magos sarokkal. Ezt főként nők viselték. Öreg emberek is viselték alacsony sarokkal vagy sarok nélkül. Csoszogónak nevezték. A vásárokon, egész hosszú sora volt a papucsosoknak, akiknek nagy része a környékről: Mezőberényről, Sarkadról, Nagyszalontáról, Gyuláról, Csabáról érkezett Békésre. A papucsosok különösen bőbeszédűek voltak. Szerették a híreket hallani és mondani. Talán, mivel nagyobb részt asszonyokkal volt dolguk, rákaptak, vagy szükségük volt a sok beszéd hallására és tovább folytatására. Békésen elterjedt és szokásba jött, hogy a sok, szükségtelen beszédű embert, papucs-szájúnak nevezték. Emlékezetem szerint papucsos volt Kádár András, Kádár Károly, Székely Batizi Ferenc. Erre a Batizi Ferencre nagyon emlékszem. Mestersége mellett sok beszédével még hivatalt is szerzett magának. Tűzoltó csoportnál alparacsnok volt. Emlékszem rá, mint iskolatársamra. Az egész osztályban, neki volt a legszebb írása is. Ebben meg is maradt vénségéig. A papucsszegverő a vásárban nagyon keresett személy volt. A megvásárolt papucsnak, kivált a tanyai lakos, hogy tovább tartson „gömbölyű fejű" ,,papucsszeget" veretett a sarkába; némelyik mesternek a vállalkozó szellemű inasa is elvégezte a papucsszegverést, de a vásárban mégis inkább a papucsszegverő mesterhez folyamodtak. Ügy emlékszem, hogy a papucs párját 5 krajcárért szegezték meg. Sok vevő azonban, különösen öreg emberek a papucs sarkára patkót is szegeztetett. A szűrszabókra, a vásárokon túl is, nagyon szívesen emlékszem. Édesapám szűkebb baráti köréhez tartozott egy szíjgyártó, egy szűcs és egy szűrszabó mester. Ez a szűrszabó mester: Kotván Sámuel volt. Aki jó vásározó mester, jó iparos dalárdista volt. Dalos ember 'volt édesapám is. Ezek mindenike járt hozzánk. Mi is örömmel jártunk mindenikhez. Téli időben, mikor az iparosembernek több szabad ideje volt, hetenként eljártak egymáshoz családostól „teázni", mi pedig ő hozzájuk. Finom tea készlet volt felterítve és Jamaika rumot kanálba öntve, egy kocka cukrot a rumoskanálba téve, meggyújtották és úgy csorgatták a csészébe. Hetenként szerdai estén mindig