Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

nálunk volt, más napon pedig Kotván bácséknál. Ö a műhely nagy asztalán vágta ki a szűrdarabokat. Rajzolta krétával a díszes mintákat. A két ablaknál kis szabó asztalnál varrt Kotván Béla, Kotván Géza és Ridzik Péter inas sok színű berlinerrel: tulipánokat, rózsákat, amint rajzolva volt. A szép piros, kék, sárga, zöld nekem is nagyon tetszett. Akkor iskolásoknál divatban volt, spulniba vert négy szegén keresztül „láncot" horgolni. Az egész osztályban nekem volt berlinerből legszebb „óraláncom", de azt kevesen tudták, hogy ezeket én a szűrszabóműhelyben szereztem. Ebben a szűrszabóműhelyben csinálták azokat a nagyszerű szűrödet, amelyek nélkül, abban az időben nagyon kevés embert lehetett elképzelni. Itt készültek a híres cifraszűrök is. (Ideírom zárj élben, hogy még gyermekkoromban egyszer angolok jártak Békésen, akik gyűjtöttek múzeum számára nevezetes dolgokat, és Kotván bácsi szűrszabónak elvitték a rajzmintáit, amelyet elhelyeztek a világhírű londoni British Múzeumba, amelyről azóta már én is hírt hallottam.) A vásárba is elmentem megnézni Kotván bácsi sátorát. Ott láttam egymásra rakva, a különböző szűröket. Minden csoport felett egy szűr ki volt bontva, amely mutatta a többi összehajtott szűr milyenjét. Ott ráismertem azokra a rajzokra, amiket Kotván bácsi rajzolgatott, melyeket a rajz nyomán a sokféle színű berlinerrel kivarrtak. A szűrök színe leginkább fehér volt, de volt fekete és szürke szűr is. A szűr kétujjú, az egész testet beborító, bokáig érő ruhadarab volt. Felül a vállon szűkített gallérú, elől szíjjal csatolták a nyakba. A nyakról lefelé a vállon keresztül még egy bő gallér volt, amely derékig ért. Tulajdonképpen ez a gallér védte meg a szabadban élő pásztorembereket nagy esőben ruhájuk átázásától. A legegyszerűbb szűr a kanászszűr volt. Fehér posztóból, két bő ujjal és egy nagygallérraf. Ez nem volt berlinerrel díszítve, hanem a varrások során felülről lefelé vonuló toldások mellett volt kísérő rátétes kivágott díszítés, amelyet szironynak neveztek. A következő fajta szűr szabása olyan volt, mint az előbbi szűré, de a bal ujja bevarrása miatt rövidebb volt a másiknál. A pásztorember a szűrt nem öltötte magára, két ujja szabadon volt. Ennek a bevarrott szűrnek a hivatása volt, szük-