Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

évi Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton, és ezért került most kiadásra. A néprajzosok bő forrásanyagra lelnek benne, de haszonnal forgathatja a gazdaságtörténész, a művelődéstörténész, s méginkább a helytörténész. Elénk tárul a békési magyarság néprajza, de nem csak a békésié, hanem a sárrétié, sőt tágabb körben a tiszántúlié is. Kitágul a látóhatár a távolról érkező vásározókkal. Megvillan egy-egy érdekes szín Kelet-Magyarország gazdag etnográfiájából. Ma már csak a haldokló hagyomány élteti a vásárokat. Évrőlévre, szemlátomást zsugorodnak össze és maradék jelentőségüket is elvesztik, néhány év múlva teljesen el fognak tűnni az ország életéből. 60—70 évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet. A vásár életszükséglete volt nagyon széles néprétegeknek. Ezért vették ünnepnap-számba. A városi, falusi, kivált pedig a tanyasi parasztember itt vásárolt. Itt szerezte be mindazt, amivel önellátó gazdasága nem tudta felszerelni. Állatok, ruházat, élvezeti cikkek, gazdasági eszközök, könyvek találtak gazdára. A vásárban sétálva, a békési népéletnek szinte minden oldala feltárul. Látjuk a füves embert, aki betegségek ellen ajánlja gyűjtögetett növényeit. Jönnek messziről a só-, faszén-, sonkoly áru sok. Halász, vadász, madarász egy sorban árulnak. Az állatvásáron adó-vevő parasztok a füstösfehér magyarmarha és pirostarka tehén hasznosságáról vitatkoznak. Másnap vásárolják a szórólapátot meg a favülát a nyomtatáshoz. Meny asszony-leány jön „stafirungot" vásárolni keresztanyjával, anyjával s annak komaasszonyaival. Felpakolják az új bútort a szekérrre, ládába rakják az új ruhát, aztán tenyérből jósoltatnak a cigánynénál. Kell az új háztartásba edény is. Lekváros fazekak, amit a helybéli fazekasoktól, rézüst, amit a kolompár cigánytól, lisztesbodon, amit a bihari románoktól szereznek be. Sok ember veszi körül a históriást, aki a legfrissebb tragikus eseményről énekel és kínálgatja megvételre a verset nyomtatásban is. Ezután az álmoskönyv hasznosságát bizonygatja. Odébb valami ismeretlen gépezetből, amit „gramafon"-nak hívnak, zenét lehet hallgatni két, fülbedugott drót segítségével. Egy sátorban a „búvár" mutatja be tudományát. A sátor mel-