Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

A BÉKÉSI „MAGYARSAG NÉPRAJZA" Nagyon érdekes olvasmányt tart most kezében az olvasó. A cím után leginkább azt gondolná, hogy néprajzi tanulmány. Csalódnia kell, mert egészen mást fog olvasni ennek a vaskos füzetnek lapjai7i. A kötet szerzője ezt írta az eredeti kézirat címe alá: „memoriter". Valóban akkor lennénk legpontosabbak, ha „emlékirat"-nak határoznánk meg a könyv műfaját. Kimer A. Bertalan gyermekkori élményeire támaszkodva alkotta meg munkáját. Nem tanulmány, nem szépirodalmi munka, hanem visszaemlékezés. A szerző régen elhalt vásározó kalapos fia. 1961-ben, amikor papírra vetette emlékeit, már a 79. évét tanposta. Az írás tulajdonképpen egyetlen vásár bemutatása, mégis az az érzésünk, hogy gyermekkorának sok vásári élményéből alkotta meg ennek a színes, érdekes eseménynek a képét. Olvasásába belemerülve, mint kisiskolás gyermek várjuk a nevezetes vásári napokat felvirradni. Nemcsak vendégeskedést, látványosságot, vásárfiát, hanem még három nap vakációt is jelent ez az esemény a békési kisdiáknak. Együtt barangoljuk be vele a békési vásárt a szélső kocsiállások útvesztőjében megbújva jósolgató cigányasszonyoktól a forgós komédiásig. 10 krajcárral zsebünkben ácsorgunk a mézeskalácsos sátor előtt, majd figyeljük a kalapot vásárló parasztokat, nehogy valamelyik fizetség nélkül sétáljon el. Jó szeme, füle volt a gyermek Kimer Bertalannak, és jó emlékezete öreg korában. Olyan adatokat jegyzett fel a néprajztudomány számára, amelyek manapság már alig szerezhetők be. Ezért nyert díjat ez az emlékirat, mint pályamű, az 1961.