Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

Külön szókincs is kialakult a betyárok körében, ami ugyanazt a célt szolgálta, amit a mi századunk tolvajnyelve, hogy csak a beavatottak érthessék meg.''

7 A betyárok, között rendkívül gyakori volt az álnév, vagy ragadványnév használata. (Pl. Angyal Bandi igazi neve Ónodi András, Bogár Imréé Szabó Imre, Babáj Gyurkáé Papp György volt.) Ennek oka valószínűleg részint abban keresendő, hogy a családjukat, rokonságukat nem akarták bajbasodorni. A betyárok keresztneveinek általános, becézett használata a nép szeretetének jele. A köznyelv számtalan kifejezése is a szegénylegények életével kapcsolatban alakult ki vagy elevenedett fel a múlt században. Csak néhány példa: napolás ,a naDpal eltöltése elrejtőzve', lappangtatás ,elrejtés'. A betyárt elfogás esetén leverték ,leütötték, földre teperték', ha megnyomták ,veszélyesen bekerítették' igyekezett elugrani, elillanni, megszaladni.'* 57. A szókincsről bővebben: Lehr Albert: A betyárság kifejezései. Magyar Nyelv, 1914. 45—47., 90, 335. 58. A példák: Szentesi Áll. Levélíár Cs. Kir. tvszék büntető ügyek, X 2 1863, X/47 1853. X 63 1853. sz. iratokból, a vallatási jegyzőkönyvek alapján.