Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok

III. A DÉLALFÖLDI BETYÁRVILÁG ESEMÉNYTÖRTÉNETE ÉS A HÍRESEBB BETYÁROK A betyárvilág sokoldalúságát és igazi arcát a szegénylegények ténykedése mutatja legjobban. A következőkben a betyárok működésének fontosabb és tipikusabb tényeit és a népellenes, hivatalos ellenintézkedéseket mutatjuk be, abból a célból, hogy ezzel is teljesebbé, árnyaltabbá tegyük a szegénylegényekről általánosságban elmondottakat. Természetesen minden betyáresetet nem gyűjthettünk össze, ez részint kivihetetlen volna, másrészt öncélú lenne. Emiatt ez a fejezet bizonyos mértékig célzatosan összeállított példatárféle is, a jellegzetesnek számítható esetek felsorakoztatása az általános áttekintést célzó eseménytörténet mellé. A gazdasági-társadalmi indítóokok mellé társult, politikai kényszerítő körülmények miatt az alföldi betyárvilágnak az 1849— 53 közötti néhány esztendő volt a legmozgalmasabb, legszínesebb időszaka, ezért ezzel az időszakkal foglalkozunk majd a legrészletesebben. Az eddig elmondottak fényében nézve a délalföldi betyárvilágot, az első nyomokat a Rákóczi-szabadságharc leverése után már néhány év múlva megtalálhatjuk. Nehéz megállapítani, hogy ki volt az akasztófával büntetettek közül véreskezű zsivány és ki a kurucvilág maradéka, de tény, hogy Vásárhely környékén már 1717-ben kézrekerült egy Vas Ferkó nevű. fosztogatásból élő egyén, akit Szegeden felakasztottak.

1 Hogy nem egyedül folytatta ezt az életmódot, mutatja az is, 1. Szeremlei i. ni. IV. köt. 438.