Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

kosok száma összesen 13 004. Igen csekély még ekkor a haszonbérlőké: 411, míg jelentős méretű ugrásnak lehetünk a tanúi a szolgák és napszámosok körében. Az előzőhöz ugyanis 19 986 személy tartozik, tehát több, mint az előző két kategóriába együttvéve, míg a napszámosok száma is igen magas: 27 570 volt. A föld nélküli elemek tehát túlnyomó többségben voltak!

112 Ez a körülmény igen jelentős tényező akkor, midőn a XIX. sz. második felében végbemenő változások vizsgálata áll előtérben. Az absolutizmus korának földbirtokviszonyairól, a földdel való ellátottságról beszédes példát nyújt a fenti hivatalos összeírás. Részkövetkeztetésként az eddigiek alapján a következő megállapításokat lehet tenni: 1. A polgári forradalom leverése után a parasztság helyzete a tagosítások és legelőelkülönözések során egyáltalában nem javul. Olyannyira, hogy 1870-ben Békés megyében 61 356 őstermelőből 47 556 föld nélküli szolga vagy napszámos. Tehát valamennyi földmunkával, földműveléssel foglalkozó egyén közül 77,5%-nak nem volt talpalatnyi földje. 62 A Magyar Korona Országaiban az 1870. elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Pest. 1871. 264—265. 1. Az örökváltsági földek is erre az időre már mind kiosztattak. Így nem lehetett ezen az úton sem földet szerezni. A parasztküzségek kezében már csak a megváltott regálék voltak. Így Szarvason is, ahol 1861. nov. 23-án egy külön „az örökváltsági ügyet igazgató választmány" jött létre. Ennek vezetői azonban már főleg polgárok és részben parasztok. A jegyzőkönyv szavai szerint (az örökváltsági földet igazgató választmány ülése határozatait tartalmazó jegyzőkönyv. Szarvasi Tessedik Múzeum anyaga. Jelzés nélkül. 118. 1. 207. p.) a ,,nép saját vagyona feletti rendelkezésé"-ről beszél. Tény az azonban, hogy ebben a városban már csak vásártéri földek, kocsmák, téglagyár, hídvám felett való rendelkezés állt hatáskörében. Már csak az ún. „zsombéktanya" felett rendelkezett ez a szerv, de ezt sem lehetett sem elzálogosítani, sem más módon értékesítenie, (u. o. 3. 1.) A regálékból befolyó összeg már a spekuláció céljait szolgálta. (V. ö.: u. o. 9. 1. Választmányi ülés nov. 26.), ahol földtehermentesítési kötvények vásárlását határozták el. Ez a jelenség többször visszatér 13. 1. 18. p. 19. 1. 30 p. stb.) Ezeknek a regáléknak használata is korlátozott volt. A földnélküliek még most is megkülönböztetést kénytelenek elszenvedni. Az egyik választmányi gyűlés határozata ugyanis úgy szól, hogy ,,oly lakos, ki volt zsellérbeltelket avagy oly szántóföldet, — noha beltelek nélkül bír, mely az úrbéri váltság alapjául szolgált, úrbéri telki állományhoz tartozott, maga szükségére téglát díjmentesen égethet, s ahhoz homokot hordhat . . . Ellenben a földtől szakadt ház birtokosait és az akár bel akár kül állománytól elszakított közlegelőbeli holdak és ezek pótlékai birtokosát ezen díjmentesség nem illeti." (u. o. 86. 1. 149. p.)