Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

közvetlen szomszédságába telepedett.Megmutatkozott ez a temetkezési rendben is. Az egyes családok egy helyre vagy legalább is egymás közelébe temetkeztek. Ez a „nagy családi" viszony kiterjedt a családok mindenegyes tagjára; a nőkre is. A fiatal mester felesége anyósa irányítása mellett dolgozott a műhelyben, a háztartásban. Előfordult a vőnek menés is. A nők helyzete máskülönben is figyelemre méltó volt ezekben a fazekas famíliákban. Szakismereteiket a családon belül az idősebb nőktől, az anyjuktól, nővéreiktől, ángyaiktól tanulták. A nem kimondottan női munkába pedig apjuk, bátyjuk, férjük munkája révén pillantottak be. Általában ugyanolyan szakképzett fazekasok voltak, mint a férfiak, ha éppen soha se korongoltak, mégha nem is dolgoztak sohasem önállóan, hivatalosan nem is szerepeltek a szakmában, szakképesítést sem szereztek. A fiúk nem minden esetben tanultak odahaza. De bármely mű- Butéla. Adatait lásd a készítményhelybe, akármelyik mesterhez kerültek is, jegyzék 18. pontjában. Érdekesek az esetek túlnyomó többségében rokon- a vállkiképzést helyettesítő hoz jutottak. A megszólítás is ennek domború válldíszei. megfelelő volt, nem mester uramozták a mestert, hanem Miklós bátyámnak, Pali bácsinak, stb. szólították. A fiúk többsége azonban otthon tanulta ki az apja mellett a mesterséget és helyére állt, ha meghalt vagy elerőtlenedett. Az ilyen, családon belüli szakmatanulás volt az általános, a hagyományos. Ez azért is érthető, mert a gyulai fazekas családokban ritka volt a felnevelt gyerek. Lány még inkább akadt, de igen sok fiú csecsemő korában elhalt; tehát becsben állottak; óvták őket. Erre azért is szükség volt, mert a gyulai fazekasok nem voltak egészségesek. Sok tüdőbeteg volt köztük, igen gyaH kori volt a korai halál s kevesen értek meg magas kort. Igen kevés idegen inast vettek fel és csak szükségből. Az idegen, külső inasok kétfélék voltak. Az egyik fajta itt maradt Gyulán és benősült a mester családjába. Ilyen esetek leginkább a református fazekasoknál fordultak elő, akik esetről esetre így töltődtek fel leginkább a délbihari falvak parasztfazekasainak fiai sorából. A másik csoport felszabadulása után továbbállt, már másutt segédkedett és aztán másutt telepedett meg. Érdekes, hogy ilyen természetű tanoncaik inkább a katolikus mestereknek vol-